Szőnyi István tárlata a Balassi Intézetben

„Ha a Szőnyi megdicsért valakit, az felért egy Kossuth-díjjal” – mondta Patay László egy róla készült portréfilmben. Szőnyi István (1894–1960) halála után negyven-ötven évvel még mindig akadnak emlékezők, egykori tanítványok, akik nagy hálával és elismeréssel nyilatkoznak művészetéről, szakmai alázatáról, emberségéről. Neve, munkássága szinte egybeforrt a jellegzetes magyar táj, a falu, a család szeretetével. A mai generációk is sok mindent tanulhatnak Szőnyi mestertől: hűséget, kitartást, újrakezdést, amelyre manapság is gyakran szükségünk lehet. Az 1920-as évek elején Szőnyi vezetésével létrejött Árkádia-kör megpróbálta felidézni a paradicsom vízióját, a szabadság édenének elveszett illúzióját – ahogy P. Szűcs Julianna fogalmazta meg találóan egyik cikkében. Az évtized közepén azonban ez a művészi program folytathatatlanná vált, és az Árkádia-csoport válaszút előtt állt: merre tovább? Patkó Károly, Aba-Novák Vilmos, Jeges Ernő keresték a választ, és tulajdonképp folytatták is művészi tevékenységüket, mégis Szőnyi volt az közülük, aki igazán megtalálta a kiutat: visszatért a nagybányai hagyományokhoz, a természetelvű alkotói folyamathoz.

Szőnyi István zebegényi képeihez

Fiat lux – s lőn világosság
fényeknek fia – Kiméretnek
kéklő partvidékek est holdjánál
a fák szívéből békesség álmát
nem kergeti szaggatott napok
tőrös zűrzavara

Száztizenöt éve született Fekete István

A Somogy megyei Göllében született 1900. január 25-én, a dombóvári származású Fekete Árpád kántortanító és Sipos Anna első gyermekeként. Életének legfogékonyabb korszakát, az első tíz évet töltötte szülőfalujában, mely időszak meghatározta későbbi életét is. Itt szerette meg a természetet, a növényeket, az állatokat és a falu egyszerű, de értékes embereit, ahogy azt életrajzi regényében, a Ballagó időben is olvashatjuk. De itt került kapcsolatba a vallással, és mély istenhitének köszönhetően a Teremtőben élete legnehezebb korszakában is vigaszt talált. A faluban ismerhette meg élete első Matula bácsiját, Puska András uradalmi csősz személyében, akitől sokat tanult a természetről és az időjóslásról. (Az ő beceneve valóban Matula volt, mivel sok Puska nevű család élt a településen.)

Év eleji beszélgetés Kemény Gáborral Informatikus közgazdász végzettséggel a kaposvári vasútállomás pénztárosa. Amikor az információs ablaknál ült, a vonatindulások és -érkezések időpontjának zömét kívülről fújta. A harmincöt éves Kemény Gábor különös képességekkel rendelkezik. A számok világában érzi magát a legjobban; 2300-ig nagy valószínűséggel meg tudja mondani, mikorra esik húsvét. A közelmúltban jelent meg Naptáras könyve, majd a Játék a húsvéttal című kötete. Szabadidejében verset mond és a Kaposvári Református Kórusban énekel.

Az Osztrák–Magyar Monarchia szülötte, a nagyszerű cseh-morva hőstenor, a jó kedélyű Leo Slezak visszaemlékezései, naplójegyzetei ma is élvezetes olvasmányok. Derűs írásaiban az énekesi lét viszontagságairól, utazási élményeiről szól, anekdotákat mesél, illetve bravúrosan humoros összefoglalókban ismerteti néhány általa is gyakran énekelt opera cselekményét. A trubadúrról szóló fejezet mindössze egy mondat: „Fogalmam sincs, hogy miről szól.” Azóta szinte közhellyé vált A trubadúrral való élcelődés; gubancos (rokoni) szálaival, véres szélsőségeivel példázzák rendszerint a zenei vadromantikát. A népszerű Verdi-opera (a Rigolettóval együtt) afféle áldozati bárány lett; kipellengérezték, pedig bőven kínált a XIX. század ennél jóval bonyolultabb és logikátlanabb remekműveket.

Bár igen sok bibliai történetet láthattunk már a moziban – legutóbb Noé és a vízözön drámai képeiben merülhettünk el Darren Aronofsky rendezésében –, Mózes életénél és a kivonulás eseményeinél keresve sem találnánk alkalmasabbat a megfilmesítésre. Cecil B. DeMille 1956-os Tízparancsolata (ebben Charlton Heston formálta meg Mózest) vagy Roger Young 1996-os Mózes című filmje (itt a címszerepet Ben Kingsley játszotta) egyaránt igényes alkotások lettek. Múlt év végén igazi nagyszabású produkciónak ígérkezett Ridley Scott Exodus: Istenek és királyok című filmje, mely ismét a zsidó nép Egyiptomból való szabadulását meséli el. Úgy tűnik, hogy a rendezőknek valami oknál fogva manapság nem elég a szentírási történet önmagában, mindenképpen valamit változtatnak rajta. Így volt ez a Noé esetében, s így lett ez az Exodusnál is.

A Swing című magyar vígjáték története kissé kiszámítható, a vászonra vitt zenés film azonban élvezhető és szerethető. Ez az ütős poénoknak és a négy színésznőnek köszönhető, akiknek a humoráért és tehetségéért csakugyan érdemes mozijegyet váltani.

A történet ennyi: egy étteremben találkozik három nő. A megcsalt feleséget és énektanárt, Ritát (Csákányi Eszter), az egyedülálló, énekelni vágyó anyukát, Katit (Ónodi Eszter) és a szintén énekesi karrierre vágyó óvónőt, Angélát (Törőcsik Franciska) sodorja egymás mellé a pesti éjszaka.