Misszió az utcákon

Prostituáltak és segítőik megrendítő vallomásai

 

Éjszaka van. Nemrég értem haza. Leülök az ágyam szélére, és percekig csak bámulok magam elé. Megdöbbentett, amit láttam. Ott álltak egymás mellett, végig az utcában, föl-alá sétáltak, és vártak. Egymás után jöttek az autók, odaérve vezetőik lassítottak, végigmérték őket, majd választottak, és együtt hajtottak el. „Alig vártuk, hogy gyertek!” – mondták többen is, amikor megérkeztünk. Egy kávézóvá alakított busszal mentünk, és behívtuk őket egy teára. Beszélgettünk. Megrendítő történeteket hallottam, de az erős smink és a kihívó ruha alatt nem láttam mást, csak a lelkük mélyéig megsebzett nőket, akik igazából csak egy kis szeretetre vágynak. A Névtelen Utak Alapítvány utcalánymisszióján jártam.

(A megszólalók nevét személyiségi jogaik védelmében megváltoztattuk.)

Találkozások egy másik világban

Beszélgetés Fülei Balázs zongoraművésszel

Tavaly ünnepelte harmincadik születésnapját. A hazai (és a nemzetközi) zenei élet elfoglalt szereplője 2008-ban kitüntetéssel diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol azóta már tanít is. 2013-ban készült el népzene ihlette Grieg- és Bartók-darabokat tartalmazó lemeze. Nyitottság, érdeklődés jellemzi a széles látókörű fiatal zongoraművészt, aki január végi zeneakadémiai hangversenyére is majd háromszáz év terméséből válogatta össze műsorát. Szólóestje előtt néhány nappal pedig Bartók II. zongoraversenyét játssza a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával. Fülei Balázst rögtönzött koncertajánlóra kértem, azzal, hogy villanásnyira azért tekintsünk vissza a kezdetekre is, amikor felkeltette a figyelmét leendő hangszere.

A „kutyás főhadnagy”

Ennek a próza-vers együttesnek két főszereplője van: nagyapám s az őt 1917-es tüdőlövése után foga közt a szanitécekhez hurcoló, s így életét megmentő kutyája, Muki. Elöljáróban egy testamentumnak is beillő levélből idézek, amelyet anyám írt 1994-ben. Azt is előre kell bocsájtanom – bár a versből amúgy is kiderül –, hogy nagyapa holtig hordott vadászgyűrűje 2013 karácsonya előtt, negyvenöt évvel halála után végül hozzám, a legidősebb unokához került. Szorongattatások- félelmek-kivizsgálások idején mindig felveszem, hogy magam mellett érezzem őt, aki élete utolsó percéig, tizenhét éves koromig megadta nekem a teljes védettség érzését, s nagymamával együtt megmentett attól, hogy politikai fogoly apa és falura száműzött anya gyermekeként tönkretegyen egy rákosista gyermekotthon világa.

Népművészeti kincsestár

„A népművészet felgyülemlett, jelen lévő múlt, hatékony emlék, amely irányítja a jövőt. De csak azét, akinek van jövője.” József Attila írta ezt egyik esszéjében; azt kiemelve, miként foghat kezet múlt és jelen, s hagyományozódhat át a népélet megannyi megmentett és újraalkotott motívuma. Somogyország bámulatos népművészeti örökségéből ezúttal a kaposvári Kormányhivatal Galéria tárlata kínál ízelítőt.

Több mint hasonmás

Kőszegi Bella képes meséskönyvének margójáraHa csupán egy volna a karácsonyra megjelent, s a bennünket az ünnepeket követő szűkös hetekben amúgy is nehezebben vásárlásra csábító gyerekkönyvek sorában, akkor most nem írnék a Fekete Sas Kiadó immáron harmadik, a fiatalon elhunyt grafikus-illusztrátor, Kőszegi Bella nevével fémjelzett kiadványáról. „Belluka”, ahogyan sokan becézték, 1931-ben, mindössze huszonöt évesen, hazájától nagyon távol halt meg. Tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában végezte, műfajai a festészet és a grafika voltak. Tanulmányait Párizsban mélyítette el, 1925-ben. Nagy valószínűséggel itt ismerkedett meg az Auschwitzban meghalt, nagy tehetségű magyar festőművésszel, akiről ugyanaz az André Salmon írt igényes monográfiát, akinek a legszebb Modigliani-életrajzot is köszönhetjük.

Emberi utakon

Előszó egy bemutatóhoz Nem ritka eset a zenetörténetben, hogy képzőművészeti tárgyak, kiállítások, művészéletek indítanak alkotásra komponistákat. Szimfóniák és szimfonikus költemények, dalok, zongoradarabok, operák születtek festmények, szobrok, képsorozatok nyomán… – ahogy igaz ez fordítva is. Az Operaházban harmincöt év elteltével, a Faust-témát körüljáró tematikus év keretében tűzik újra műsorra A kéjenc útját, Igor Stravinsky 1951-ben, Velencében bemutatott „tanmeséjét”, amelyet a XVIII. században élt angol festő-grafikus, William Hogarth karikatúraszerű metszet-, illetve festményciklusa ihletett. Az aranyifjú, Tom Rakewell története nyolc rokokó hangulatú, mégis merészen szembesítő, metszően józan kép: Az örökös, Fogadáson, A bordélyban, Letartóztatás, Az esküvő, A játékbarlang, Börtönben és A bedlami tébolydában.

Obrazcova emléke

Az életben a legtöbb esemény, alkalom, betervezett program, utazás és egyéb földi „hívság”, hobbi halasztható-pótolható, a nagy művészi találkozások lehetősége viszont alig. E téren mindig azon igyekeztem, hogy később ne sajnálkozzam az – olykor egészen „házhoz jövő” – elszalasztott pillanatokon. Azt hiszem, eddig alig fordult elő ilyen jellegű mulasztásom, de még azt a keveset is bánom. A legendák, embercsodák távozásáról szóló halálhírek pedig elsősorban azt üzenik, hogy megint csak mi lettünk visszavonhatatlanul kevesebbek.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.