„Krisztusnak igaza volt, Ferenc testvér, mikor azt mondta, hogy

a mennyek országa bennünk van.

Nincs éhség, nincs szomjúság

és nincsen balsors.

Egyetlen dolog létezik:

az emberi szív!

                                          Nikosz Kazantzakisz

Assisi Szent Ferenc alakja a filmeken „Személyiségének bűvköre megérintette és elkápráztatta mindazokat – akár katolikusok, akár protestánsok, más vallásúak vagy hitetlenek voltak –, akik róla és működéséről beszéltek vagy írtak… És mégis: Szent Ferenc egyszerű, jól ismert, oly sokszor lefestett és megidézett alakja eltűnik a középkori történetírás egyik legbonyolultabb és legvitatottabb kérdése mögött. (…) Szent Ferenc körül igen hamar kialakult egy olyan irodalom, amelyben legenda és történelem, fikció és realitás, költészet és valóság szétválaszthatatlanul fonódik össze.”

Ország Lili és Bálint Endre művei a Biblia Múzeumban

Ország Lili és Bálint Endre barátságának állít emléket a budapesti Biblia Múzeum tárlata, mely április 10-éig tekinthető meg. A XX. század két meghatározó, egyéni hangú festőegyénisége alkotásain keresztül vall csendről, vívódásról, istenkeresésről, az ősi hagyományhoz való viszonyukról, amire a tárlat címe is utal: „Meg van írva”.

A két művészgéniusz munkái az elmúlt években külön-külön nagyobb önálló kiállításon is megismerhetők voltak. A mostani tárlat alkalmat teremt arra, hogy felkeltse az érdeklődést a két festő szoros barátsága iránt. Barátságuk nemcsak személyes kapcsolatukban mutatkozott meg, hanem egymás segítésében, abban, hogy művészi kiteljesedésük megvalósulhasson. Mindketten a magyarországi zsidó művészet kiemelkedő alkotói, akik a keresztény ikonográfiai hagyományt is ihletetten használták fel munkásságukban. A kiállítás anyagát a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Vasilescu Gyűjteményéből válogatták, és ezt magángyűjteményekből kapott alkotásokkal egészítették ki a tárlat rendezői.

Gondolattöredékek A Rajna kincséről

Elkezdődött… – nyolc év elteltével ismét kerekedőben a Ring, Richard Wagner tetralógiája az Operaházban. Idén A Rajna kincse, jövőre A walkür… A nibelung gyűrűje színpadra állításával ezúttal M. Tóth Géza animációs rendezőt bízták meg, aki magától értetődően filmes eszközöket használt fel a kényes igényű mítoszfolyam képi újrafogalmazásához. A világdrámát bevezető „előeste”, A Rajna kincse varázslatos történésekkel teli cselekménye márpedig bőven ad megoldanivalót a rendezőnek. Az M. Tóth-féle látványszínház leghangsúlyosabb eleme a darab egészét átfogó, két és fél órányi, két pontból, szemből és hátulról vetített – olykor majdnem 3Ds hatású – filmes „közeg”. E mindig mozgóalakuló „virtuális térben”, emelkedősüllyedő, jelzésszerű díszletek között járnak-kelnek a harsány jelmezekbe öltöztetett szereplők.

Szem nem látta, fül nem hallotta… Pál apostol szavai keresgélnek bennem, az eljövendő országról, melyet Isten azoknak készített, akik szeretik őt. Szem nem látta, fül nem hallotta… Mi van mindazon túl, amit érzékelnünk adatott? Van-e bármi? Érzékeinkbe zárva mindegyre várnánk a bizonyosságot, hogy a sötétben is lássunk, a csöndben is halljunk: van ott valaki? De csak a tapogatózás marad.

Ferenczi György nem az a nyugis típus: együttesével az ország klubszínpadain túl saját zenéjének határait is rendületlenül újrajárja. Szüntelen útkeresésének legújabb állomása, a tavaly év végén megjelent Rackák menni Amerika című nagylemez csak annak meglepetés, aki épp most kezdi megízlelni az életművet.