Interkulturális és vallási különbségek a jelenkori konfliktusokban – ezzel a címmel tartottak nemzetközi konferenciát április 23-án, Budapesten a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) és a Konrad-Adenauer-Stiftung szervezésében az NKE Ludovika téri épületében.
A fegyveres konfliktusok ma az egész világ létét fenyegetik, nem állnak meg a határokon – mondta a megnyitón Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora.
Nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnék a nagymamámra, akinek azért is hálás lehetek, mert felnevelte az édesanyámat. Anyák napján rá is emlékezem, és igyekszem minél több régi történetet mesélni a kislányomnak. Az emlékek révén ugyanis mama és mindenki más, aki már nincs velünk, mégis él. Eleven társunk, aki talán őr angyalként vigyáz ránk. Sokszor emlegettem már őt, írtam róla, hiszen mellette nőttem föl. Tőle kaptam az első imakönyvemet. Ő ajándékozott meg egy kék fedelű emlékkönyvvel, amelybe bejegyezte útravalóul: „Légy szerény, mint az ibolya, melyet sötétben is elárul illata.”
Milyen csodálatos, hogy ilyen jól tartja magát a dédi, hála legyen érte a Jóistennek. Tessék, még a srácokkal is mennyire szót tud érteni, mintha mit se számítana neki a köztük lévő nyolcvanévnyi korkülönbség. Nagyon csipázom érte, irigylem az imponálóan friss bölcsességét. De azért most már jó lenne, ha nem sütne-főzne mindig terülj-terülj asztalkám szintű lakomákat a családi alkalmakra. Nem mintha nem ízlene a kínálata. Mindig pazar a menüsora, most is az volt, pedig a sonkafőzés szinte már művészet, a mennyei süti-kedvenceink elkészítéséről nem is szólva. Csak hát nyilván alaposan belefárad az ilyesfajta készülődésekbe. Inkább lazítania kellene már egy kicsit. De persze úgysem fog, amíg az ereje engedi. Legyen hát úgy, ahogy neki jó… – morfondírozott egy sort Z., miután a húsvéti locsolkodás után elköszönt két fiával a család legidősebb megöntözendő tagjától.
Anyák napi riportunk – vendégségben a Kubik családnál. – Hét gyermek, egy szorgos anya és egy lelkes apa története mesébe illően indul: a fiatal férfinak megtetszik a nő, udvarol neki, majd három nappal később megkéri a kezét. A nő még húzódozik egy kicsit, de három hónap elteltével igent mond. A döntést eljegyzés és egy karácsony előtti, téli esküvő követi. Ildikó és Zoli már a házasságuk elején tudták: legalább öt gyermeket szeretnének. Végül heten születtek meg. A két lány és az öt fiú mozgalmas életet él a békés családi fészekben: rengeteget pingpongoznak, fociznak, utaznak és játszanak. A házastársak bíztak magukban, a munkabírásukban és abban, hogy ha becsülettel teszik a dolgukat az életben, akkor a nehézségek megoldódnak. Tavaly novemberben, két héttel legutóbbi szülése után Ildikó súlyos betegségen esett át. Ezt követően a család új utakra indult: hitet és befogadó közösséget keresett és talált. A kezdetekről, a hétköznapokról, a hit kereséséről és a közösség fontosságáról beszélgettünk, vendégségben a Kubik családnál.
Kiállítás nyílt a Mátyás-templom évszázadairól. Mátyás-templom – A budavári Nagyboldogasszony-templom évszázadai (1246–2013) címmel nyílt kiállítás április 15-én, a Budapesti Történeti Múzeum és a Budapest-vári Nagyboldogasszony-főplébánia szervezésében. A kiállítás megnyitóján a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában beszédet mondott Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes és Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus. Az ünnepségen a Mátyás- templom ének- és zenekara közreműködött Tardy László karnagy vezényletével.
Az ezeréves főplébánia történetéből
A történelem a jelen múltba kinyújtott karja, hiába szeretné a korszellem a korábbi időket és azok emlékeit kitörölni az emlékezetből, s ezáltal fantáziátlan egysíkúságra ítélni a mában élő embereket. Az óbudai főplébánia ezer esztendőre tekint vissza, s a jubileumi évben több rendezvénnyel emlékeznek meg erről. Legutóbb, április 23-án az Óbudai Múzeumban nyílt kiállítás a plébánia utóbbi háromszáz esztendős történetéről. Miért éppen ezt az időszakot mutatják be? Erről és a kiállítás anyagáról Viszket Zoltán rendező a következőket mondja:
Buda – és ezzel együtt Óbuda – 1686-os török alóli felszabadulása után kezdődik a kiállítás anyaga, a korábbi korokról ugyanis a múzeum állandó tárlata fényesen beszél.
Beszélgetés Juhász Judittal, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnökével
Ma, amikor az SMS-ek lebutított nyelvezete, az alpári stílusú internetes cikkek és hozzászólások, a mindenhová beszüremkedő szleng, a politikusok szájából elhangzó trágárság szinte sikk, az anyanyelvüket szerető emberek csak fogják a fejüket. Ilyenkor eszünkbe juthat Andrásfalvy Bertalan néprajztudós igaz mondata: „Szólalj meg – és én megsejtem abból, mennyire vállaltad fel ajándékba kapott magyarságodat, mennyire becsülöd meg a másik embert.” Az Anyanyelvápolók Szövetségében tevékenykedők feladata sem pusztán a „nyelv ápolása”. A civilszervezet múltjáról, jelenéről és ellenszélben végzett feladatairól Juhász Judittal, a szövetség elnökével beszélgettem.
A III. Egyházmegyei „Ki mit tud?” elődöntője Székesfehérváron
Immár harmadik alkalommal rendezik meg az egyházmegyei Ki mit tud?-ot Székesfehérváron. A szervezők úgy vélik, a kereskedelmi televíziókban sugárzott különböző tehetségkutató versenyek döntő többsége „nem az EMBER-ről, nem a TEHETSÉG- ről szól, hanem az üzletről. A hitből fakadó, szeretettel átadott, közzétett művészi értékek alig-alig jutnak el hozzánk. Pedig ezekre a ma emberének nagyon nagy szüksége volna.” Ezt felismerve hirdette meg a Szent István Művelődési Ház a hit évében az I. Egyházmegyei „Ki mit tud?”-ot. Az intézmény igazgatója, Jakubek Tiborné elmondta, hogy évről évre többen jelentkeznek, s ami a legfontosabb: a verseny középpontjában az Istentől kapott tehetség áll.