Megkezdődött Zircen a monostori sör főzése – Slapajként – ha úgy tetszik, kezdőként – működtem még akkoriban az újságírás olykor elismert, máskor elmarasztalt vidékén (az újságírókat ismerték el egyesek, s marasztalták el ugyanolyan hevességgel mások), amikor egy alkalommal jó sorsom Cserháti József pécsi püspök ebédasztalához vezetett. A püspök úr kedélyes, pirospozsgás arcú, mint mondták, sváb habitusával a legjobb értelemben uralta mindig a széles asztalt. Olykor a kommunista hatalom embereit is kénytelen volt fogadni, s mint az életbölcselettel teli ember, tudta, hogy az étkezés alkalmas bizonyos kínos helyzetek levezetésére. Titkárát felkészítette erre: amikor az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke vagy más pártpotentát valamely újabb huroknak szánt témával hozakodik elő, a püspök atya válasz helyett felszólította titkárát, szíveskedjen tölteni a vendégeknek. S kívánság szerint csordult a sör vagy a bor a poharakba. Ezzel elterelve eredeti medréből a témát, amelyet később már nemigen lehetett visszahozni. S elhangzott ekkor is, amire aztán engem is kioktatott (rám fért ez az oktatás, másféle is): a legjobb étvágygerjesztő egy jó pohár sör! Dékány Sixtus ciszterci főapát jót mosolyog a történeten (a sör említése és persze a történelmi reminiszcenciák kapcsán), annál is inkább, mivel egy pohár frissen csapolt sörrel a kezünkben beszélgetünk. Nem is akármilyen sörrel! Az augusztus közepén megnyílt Zirci Apátsági Manufaktúra Kft. búzasöre a kezünkben, amely a főapát úr megfogalmazása szerint frissítő, üdítő, társasági fogyasztásra alkalmas. A belga típusú sör piaci hiánypótló, a ciszterciek egyik legkarakteresebb söre, hiszen a belga földön készült ciszterci sörök a legjobbak ma is a világon. A pils (pilseni) pedig az általános fogyasztási szemléletnek felel meg.

Beszélgetés Adriányi Gábor történésszel – A bonni egyetem emeritus professzora, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója, felsőörsi prépost augusztus 20-a alkalmából a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést kapta. A nemzetközileg ismert egyháztörténészt, akit annak idején – számos társával együtt – kizártak a Központi Szemináriumból, titokban szentelte pappá Zadravecz István püspök. A második világháború befejezésének hetvenedik évfordulója alkalmából arról beszélgettünk vele, hogy a háború végén milyen mozgástere maradt a magyar egyháznak.