Nem tudni, mi nyomasztóbb: az idegenrendészeti gyűjtőpont előtt rostokoló két busz látványa – amelyek fél órán keresztül zárt ajtókkal állnak, tele várakozó, nagyrészt álldogáló emberekkel, családokkal – vagy a csupa sár síkság elhagyott sátrai, háttérben a gyorstelepítésű drótakadállyal. A síneken a szerb határ felől migránsok mintegy százfős csoportja érkezik. Lépteik határozottsága nehezen érthető, hiszen bizonyára nem tudják pontosan, mi vár rájuk itt, és mi lesz a sorsuk egy hónap vagy fél év múlva.

Biztos vagyok abban, hogy a menekültüggyel kapcsolatban az elmúlt napokban mindenki kialakította a maga álláspontját. A kérdéshez sokan hozzászóltak pró és kontra, s nekünk, keresztényeknek azzal is szembesülnünk kellett, hogy egyesek a Szentírásból idézték, mit is kellene tennünk egy ilyen helyzetben. Fontos átgondolnunk, hogy magyar katolikusként hogyan is állunk ehhez a kérdéshez, hazánkhoz és kontinensünkhöz.