Püspökszentlászló, Életrendezés Háza. Nyolc stáció a domboldalon. Kertészfi Ágnes üvegművész, Novotny Béla építész közreműködésével Mária életútjának nyolc állomását idézik meg. Az idén elkészült, de hivatalosan csak jövő tavasszal átadandó meditációs út az Életrendezés Háza fennállásának huszadik, az alapító Vácz Jenő atya születésének századik évfordulójára elnyert Leader pályázati összegből készült el. S végigjárjuk az utat, csöndes gondolatokkal.
VI. Pál pápa Apostolica sollicitudo kezdetű dokumentumával ötven éve, 1965-ben alapította meg a püspöki szinódusok intézményét. Így fogalmazta meg célját: „Az apostoli törődés, amellyel az idők jeleit figyelmesen vizsgálva törekszünk arra, hogy a szent apostolság útjait és módjait alkalmassá tegyük napjaink megnövekedett szükségleteihez és a társadalom megváltozott körülményeihez, arra vezet minket, hogy szorosabb kötelékekkel erősítsük meg a Szentlélek által létrehozott egységünket a püspökökkel.” Majd hozzáteszi: „Ebben a mi korunkban, amely valóban örvénylő és veszélyekkel teli, ugyanakkor szélesre tárt az isteni kegyelem üdvös sugallatai előtt”, a pápának szüksége van a püspökök „jelenléte által nyújtott enyhületre, okosságuk és tapasztalatuk segítségére, tanácsuk biztonságára, tekintélyük támogatására”.
Beszélgetés Kocsis Fülöp metropolitával – Idén nagy és örömteli változások történtek a magyarországi görögkatolikus egyház életében. Ferenc pápa március 19-én metropolitai székké emelte a Hajdúdorogi egyházmegyét, s ezzel kezdetét vette egy új egyházszervezet kiépítése. Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolitát az átalakulás mellett a családszinódusról és a karácsony teológiájának keleti megközelítéséről kérdeztük.
Karácsonyvárás Szabadkán – Délvidéken minden más. A nap végére ez a legerősebb benyomásom. Nagyobbak a gondok, mégis szívből jövők és reményt adók a mosolyok.
Egy ártatlan lány és egy csöppnyi gyermek nyomában a Szentföldön – Az elmúlt évem talán legmeghatározóbb eseménye a szentföldi utazás volt. Mert a Szentföld az a hely, ahol Isten és ember a lehető legközelebb, már-már kézzelfoghatóan közel kerülhet egymáshoz. Szerettem ott lenni, és magam elé képzelni az egykori vidéket és az akkori embereket.
„– Apám, édesapám, mondja meg igazán, / Hogy hol van s merre ment az én édesanyám!” Kőmíves Kelemen balladája, a falba épített asszony története jár a fejemben, amikor a város fölé magasodó, a gyermekotthonból is látható hajdani erődítményre, Déva várára nézek. „Itt maradsz?” – kérdezi a kis Anna, miközben a nyakamban csüng. Bárcsak maradhatnék, gondolom, mert úgy érzem, hogy itt egészen közel van a Jóisten. Pedig hát egy hatalmas szürke panelház fogad, ez maga a gyermekotthon. „Isten hozott benneteket!” – lép ki az ajtón ölelésre tárt karokkal, mosolyogva Csaba testvér. Ő is a panelház egyik lakója. El sem tudom mondani, mennyire vártam a vele való találkozást. Ahogy bemegyünk az étkezőbe a gyerekekhez, máris odasereglenek köréje, és ő jól megdögönyözi mindet. Böjte Csaba két éve szerkesztőségünkben járt, most pedig mi látogattuk meg őt Déván. Sokat beszélgetünk, és ő olyan egyszerűséggel mond olyan nagy dolgokat, hogy azt érzem: úgy kerek a világ, ahogy van.
Egy ismeretlen sváb festő a XVI. század első felében úgy festette meg Jézus születését, hogy valószínűleg sohasem járt a Szentföldön, Betlehemben. Nem láthatta a tájat, az évszázadok alatt sem változó ruhákat, eszközöket, épületeket, de színes kép élt a képzeletében – a szívében – a világtörténelem legszebb éjszakájáról.
„A kis Jézus nem páncélban, nem kivont lángpallosú kerubok között jött közénk, hanem egyszerűen csak itt van köztünk, így, pici betűkkel. Akkor is volt háború, bűn, nyomorúság meg minden, de Isten mosolyog, bízik a mennyei Atya teremtette csodálatos világban. Jézus Krisztus üres kézzel jött el hozzánk karácsony estéjén. Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. Ő maga akart áldás lenni, az ajándék, Isten szeretetének csodás megnyilvánulása.” Böjte Csaba gondolatai ezek. Déván jártamban valami hasonlót tapasztaltam: „kisjézusokat” láttam, ajándékká, Isten áldásává vált gyermekeket, akik ott vannak Csaba testvérnek, a nevelőknek, egymásnak, így, pici betűkkel, és felvidítják, boldoggá teszik az embert.