Köszönjük a hetvenedik születésnapját ünneplő Barsi Balázs ferences szerzetest. Csaba László közgazdászt kérdeztük az év gazdasági kilátásairól. Beszámolunk a taizéi közösség és a fiatalok valenciai találkozójáról, illetve a teremtésvédelemmel kapcsolatos új feladatokról és lehetőségekről.
Soós Katalin története, avagy a nagymama patikája – „Az én nemzedékemnek leginkább a hős szovjet ifjúgárdistákat illett volna példaképül választania. Ezzel ellentétben bennem az erdélyi nagyanyám vált eszményivé: kitartó, sosem panaszkodó asszony volt, szálfa termete egy erdélyi fenyő képét juttatta eszembe. A legjellemzőbb tulajdonsága az volt, hogy minden helyzetben megtalálta az utat, amelyen újra el lehet indulni” – vallja nagyanyjáról a Londonban élő, ízes beszédű Soós Katalin. Nemrégiben novellát írt a szívós, kitartó asszony élettörténetéből, akinek sorsán keresztül bepillantást nyerhetünk a XX. századi erdélyi családok életébe.
Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány rektora a Közel-Keletről – Fehér szerzetesi reverendában látogatott el a síita többségű Irakba, a legszentebbnek tartott nedzsefi mecsetbe, ahol felkereste Hussayn ibn Ali imám sírját. Az épület udvarán több ezer muszlim hívő érdeklődve, rokonszenvvel vette körbe a „testvérvallás”, a katolikus egyház képviselőjét. Szuromi Szabolcs Anzelm gyakran utazik a Közel-Kelet országaiba. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorát mindenhol, minden szinten kiemelt vendégként, a párbeszéd embereként fogadják. Legutóbb, novemberben Kairóban járt, hogy a katolikus-kopt egyházi kapcsolatokat erősítse. A premontrei szerzetessel, intézményvezetővel az európai migránsválság közepette „aktuálpolitikáról”, a magyar egyház, pontosabban az általa vezetett egyetem sajátos vállalásairól beszélgettünk.
Hetesi Zsolt fizikus az ember–Isten és az ember–természet viszonyáról – Árvizek és aszály; meleg telek és hideg nyarak; pusztító trópusi ciklonok és özönvízszerű esőzések, éhínség és politikai feszültségek. Hosszan folytathatnánk azoknak a jelenségeknek a sorát, amelyek arra utalnak: a Föld időjárása változik, a környezet szennyezése elképesztő méreteket öltött, s mindez globális társadalmi feszültségekhez vezetett. Az embernek az lett volna a feladata, hogy „őrizze és művelje” az Istentől kapott kertet, ám napjainkra a természet pusztítása már létünket fenyegeti. Hetesi Zsolt fizikus, számos egyetem oktatója évek óta járja az országot, ismeretterjesztő előadásokon beszél az ember környezetre gyakorolt hatásáról, és igyekszik cselekvésre ösztönözni hallgatóságát. Nemrég a parlamentben megtartott teremtésvédelmi konferencián is felszólalt. Arra kértük, fejtsen ki bővebben néhány kulcskérdést az Új Ember olvasói számára.
André Bessette a kis út szentje – nem volt rendalapító, nagy teológus, de még pappá sem szentelték. Portás volt, aki Istenbe kapaszkodott nehéz sorsában, majd másoknak is megmutatta a hit életet adó erejét.
Ünnepi beszélgetés Borbás Marcsival – Az ünnepek közti „fotelben ülős” estéken egy szakácskönyvet olvasgattam. Zöldséges felfújtak, lepények, hal- és húsételek színes-szagos leírásai sorakoztak benne a Kárpát-medencéből. A kötetet lapozgatva végre nem azt éreztem, hogy „á, én ezt úgysem tudom elkészíteni”, vagy hogy „erre nekem úgysincs időm”, hanem azt, hogy „van kedvem főzni”. Köszönhető ez annak is, hogy egyik-másik recept rövid bevezetője elkalauzolt egy régi parasztház konyhájába, a nagymama kredencének polcaira, vagy egy vidéki táj és család sajátos szokásvilágába. Borbás Marcsi – immár kétkötetes – Sűrűje című recepttárában nemcsak az ízek birodalmába enged betekintést, hanem felhívja a figyelmünket arra is: valóban nem mindegy, mi kerül az asztalunkra. Ám még ennél is fontosabb, hogy az ételeinket valódi közösségben fogyasszuk el, és „a család minden tagja nyugodtan és jókedvvel üljön le enni”. Ünnepi és hétköznapi menükről, a tudatos háziasszony ismérveiről beszélgettünk, és arról, milyen a valóban egészséges étel, amelynek egyáltalán nem kell feltétlenül divatosnak lennie.
Értelmi sérült kézművesek és alkotásaik a franciaországi Trosly-Breuil-ben – Van egy alig kétezer lelkes, kicsiny falu Észak-Franciaországban, az erdő szélén, Compiègne városától néhány kilométerre. Trosly-Breuil a neve. Ez az a település, ahol mintegy ötven évvel ezelőtt Jean Vanier és két értelmi fogyatékossággal élő fiú közösségéből megszületett a Bárka, és ahol ma már mintegy háromszáz értelmi sérült él kisebb közösségekben, ép segítőikkel együtt. Közülük sokan napjaik nagy részét egy kézműves műhelyben töltik, ahol többek között mozaikokat és kerámiákat készítenek, gyertyát öntenek, és szappant főznek, hogy aztán helyi kis üzletükben adják el a termékeiket.
A gyermekvállalás szocializációs háttere – Nemrég megjelent Benda József oktatáskutató A szakadék szélén című könyve, amely népesedési krízisünket a gyermekneveléssel és iskolarendszerünk működésével hozza összefüggésbe, és konkrét javaslatokat tesz a helyzet megmentésére. Javíthatatlanul optimista, cselekedni vágyó embert ismertünk meg a szerző személyében.