Bár Hamvas Béla munkásságának legnagyobb része már hozzáférhető a nagyközönség számára, még mindig vannak olyan írások, melyek meglepetéssel szolgálhatnak mindazoknak, akik nagyra becsülik a „nevezetes névtelen” életművét. Közéjük tartozik az a könyvecske, mely a Medio Kiadó gondozásában jelent meg az év végén. Ebben Hamvas Béla Litai (Imádságok) című versét olvashatjuk.
Habsburg-Lotharingiai Eduard, hazánk Szentszéknél akkreditált nagykövete december 7-én adta át megbízólevelét Ferenc pápának. Azóta folyamatosan járja a vatikáni hivatalokat, bemutatkozó látogatásokat tesz nagykövettársainál, magyar és külföldi vendégeket hív meg rezidenciájára. Arra kértem, hogy meséljen olvasóinknak munkájáról, az első hónapok tapasztalatairól, életútjáról és családjáról.
Kézdy Anikó pszichológus a munkahelyi kiegyensúlyozottságról – A vekker zajára a legtöbb ember fáradtan veszi tudomásul: ismét munkába kell indulni. Egy kávé után irány a fürdőszoba, gyors készülődés, majd zötyögés következik a buszon megannyi rezignált, szintén munkába igyekvő utastárssal. A monoton hétköznapokban olykor érdemes távolabbról is rátekintenünk a hivatásunkra, munkánkra: ha nem szeretek munkába járni, annak biztosan a főnököm, a kollégám, a körülményeim az okai? Azzal foglalkozom, amire hivatott vagyok? Ha nem érzem jól magam, miért nem váltok? Kézdy Anikó pszichológussal, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola docensével ilyen és hasonló kérdésekről, a kiegyensúlyozott munkahelyi légkör feltételeiről, férfi és női munkavállalókról és a jó cégvezető ismérveiről beszélgettünk.
Amikor Ferenc pápa annak idején bejelentette, hogy 2015 a megszentelt élet éve lesz, azt mondta: „Olyan férfiakról és nőkről van szó, akik felébreszthetik az embereket, és küldetésükkel a világ minden részére eljuthatnak.” A szerzetesek éve 2014 adventjének első vasárnapjával, november 30-ával kezdődött, és 2016. február 2-án, a megszentelt élet napján ért véget. Ebből az alkalomból az elmúlt évek-évtizedek néhány legendássá vált szerzetesnőjét mutatjuk be. Azokat, akik így vagy úgy, de világhírnévre tettek szert: vagy azért, mert szerzetesnői mivoltukat vállalva, a krisztusi életről példát adva és az evangéliumot hirdetve kerültek be a showbizniszbe, vagy azért, mert a sikerről és a csillogásról lemondva a szerzetesi élet egyszerűsége mellett döntöttek.
„Az Egyház életének boltozatát az irgalmasság oszlopa tartja. (…) Az irgalmasság nem ellentétes az igazságossággal, hanem Istennek a bűnös iránti magatartását fejezi ki, mellyel további lehetőséget nyújt számára a meggondolásra, a megtérésre és a hitre” – írja Ferenc pápa Az irgalmasság arca (Misericordiae vultus) kezdetű bullájában, melyben meghirdette az irgalmasság rendkívüli szentévét. Az emberi társadalomnak az irgalmasságra és az igazságosságra kell épülnie. E kettő egymás nélkül nem létezhet, nem játszható ki egymás ellen, hiszen egyazon isteni szeretetben gyökerezik. Az igazságosság és az irgalmasság volt a témája annak a konferenciának, amelyet január 27. és 29. között tartottak meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán.
Márfi Gyula érsek Krisztus passiójáról és az emberi fájdalomról – A fájdalom zavaró tényező. Jelzi, hogy valami nincs rendben az élő szervezetben. Ha valami folyamatosan sajog, oda kell figyelnünk rá, nem is tudunk másra koncentrálni. Aztán van olyan erős fájdalom, amelyet meg kell szüntetni, vagy legalább csillapítani kell, hogy az ember teljes életet tudjon élni. De vajon élhetünk-e teljes életet a fájdalom és a szenvedés teljes kiiktatásával? Van-e fájdalom nélküli emberi élet? Hogyan viszonyulunk saját szenvedésünkhöz, és ha nehéznek találjuk keresztünket, mit gondolunk Jézus szenvedéstörténetéről? Márfi Gyula veszprémi érsek régóta tart előadásokat Krisztus passiójáról és az emberi szenvedésről.
Találkozás Balás Béla kaposvári megyés püspökkel – Az ifjúság körében végzett lelkipásztori munkájáról ismert főpásztort – a szeretet hangján Beton atyát – tüntették ki idén a Parma Fidei – Hit pajzsa – díjjal a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából.
El kell kapni a pillanatot, ez a fotós dolga, és nem is kevés. Megörökíteni valamit a múló időben, a másodperc törtrésze alatt. A hagyományos, analóg fényképezés nagy technikai tudást, kifinomult, gyors reflexeket, hallatlan állóképességet igényelt. Évtizedeken keresztül, egészen a kilencvenes évekig, a digitális fényképezőgépek elterjedéséig, amikor még filmes masinák voltak forgalomban, egyáltalán nem volt mindegy, hogy mikor nyomja meg a fényképező az exponálógombot. Nem volt még motoros gép, amellyel már egész sorozatokat lehetett csinálni, vagy mindenféle beépített elektronika, amelyek segítették volna a lelkes fotósokat a soha vissza nem térő pillanat megörökítésében.