A Wimpole Streettől – Firenzéig
Elizabeth Barrett és Robert Browning szerelme 1845 januárjában, az akkor már ismert, főként filozofikus és drámai költeményeiről „elhíresült” viktoriánus költő Barrett kisasszonyhoz intézett első levelének szavaival kezdődött: „Tiszta szívből szeretem ezeket a verseket – és magát is szeretem.” Májusig csupán távkapcsolat volt a harminchárom éves, elegáns, szülei szeme fénye fiatalember, s a rengeteg testi-lelki szenvedést megélt, voltaképpen tizennégy éves korától csak egyre gazdagodó költészetében, s kiterjedt levelezésében élő, a maga harminckilenc évével már reménytelenül öregnek számító Elizabeth között.