Szentföld: jelentőségteljes, de fájdalmas, barázdált, árkos arc. Valaha szép volt – de lehet, hogy sohasem. A kiszipolyozott földek, a dombtetőket koronázó falanszter települések, a vért izzadó sziklás kősivatagok, a holt vizek, de még a fellélegzést nyújtó üdítő zöld oázisok is ránehezülnek a zarándokra.
Sokszor felmerül ez a kérdés. Vannak, akik nem is értik, hiszen úgy tudják, hogy a Szentföldön arabok (palesztinok) és zsidók élnek. A szentföldi zarándokok a szent helyeken találkoznak ortodox papokkal és ferences szerzetesekkel.
A sivatag ősi toposza az emberiségnek. A nehézségek, a fájdalmak, a magány helyszíne, ahol úgy tűnik, nincs élet. A Szentírásban is több százszor fordul elő; nemcsak a választott nép, hanem az új szövetség népe számára is szimbolikus helyszín.
Sűrű az erdő lombja
fény alig töri át,
van ok aggodalomra,
hol az út, az a járt?
Őszi utazás – Dietrich Fischer-Dieskau a Heine szerint is kivételesen szép májusban („Im wunderschönen Monat Mai”) lesz nyolcvanhárom esztendős. Nem kerek évforduló, amikor portréfilmje DVD-re kerül, bár forgatásakor, 1995-ben épp a hetvenediket taposta a híres bariton.
Az ember, ha a Biblia földjére lép, tudja, mennyi probléma, küzdelem, félelem telepedett meg évezredek alatt e tájon.
Az Olajfák hegyénél sétálok. Reggel van. Forgalmas út mellett áll a Nemzetek temploma, azt próbálom fényképezni.
Szemtől szemben Zubin Mehtával – 1936-ban született Közép-Indiában, Los Angelesben él, gyermekei az USA-ban, Kanadában, Izraelben szóródtak szét. Munkahelye a nagyvilág: a Berlini, Londoni, Bostoni, New York-i, Los Angeles-i, Milánói és a Bécsi Filharmonikusok és jó néhány más neves zenekar vezető, illetve vendégkarmestere.
Hogy kinek mi jelenti a legnagyobb élményt egy szentföldi zarándoklaton, az nyilván az emberi lélek mélyének titka. Valakinek a Szent Sír-bazilika, másnak a Születés temploma Betlehemben, vagy éppen a Nyolc boldogság hegye.