A szegénységnek sok arca van, sokféleképpen értelmezhető. Muzslay István jezsuita szociológus ezt írja a témával kapcsolatban: „A szó mindennapi értelmében a szegénységen sokan azt értik, hogy valaki fázik, éhes, rongyos, vagy emberhez méltatlan körülmények között lakik. Akkor is szegénységről beszélhetünk, amikor valaki nem rendelkezik elegendő anyagiakkal ahhoz, hogy úgy éljen, olyan tevékenységben vegyen részt és olyan javakhoz jusson, amelyek abban a közösségben, amelyben él, általánosan elfogadottak. A szegénység nemcsak a nélkülözéssel, hanem az egyenlőtlenséggel is összefügg. Nagyon fájdalmas lehet, ha valaki úgy érzi, hogy megfosztották valamitől, amire joga lenne. Szegénynek érezheti magát, aki hirtelen sokat veszített, még ha maradt is valamije, például az a tanár, aki elveszítette állását.”

Magyar Balázs pszichiáter a Hivatásőrző Házról és az alkoholizmusról – Az ötödik évét élő Hivatásőrző Ház Leányváron nem pusztán intézmény. Alkoholbeteg egyházi személyek segítése céljából hozta létre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, s azóta jellé vált: az újrakezdett élet, a remény, a segítő szeretet és a közösség gyógyító erejének jelévé. A ház szakmai vezetője, Magyar Balázs pszichiáter vall munkájukról, az egyházat és minden embert szólító üzenetükről.

A Jelenések könyvéből vett idézetet választotta missziós üzenetének címéül a Szentatya. A bevezetőben emlékeztet az egyház küldetésének céljára: az evangélium fényével megvilágítani a népek Istenhez vezető útját, hogy benne kiteljesedhessenek.

Ember és természet kapcsolata – keresztény szemmel – Keresztény szerzetesekről még ma is sokakban él a kép, mely szerint ők rendre félhomályos folyosókon, szemlesütve járnak. Van némi alapja e röpke jellemzésnek, a lényeget tekintve azonban félrevezető, hiszen az evangéliumi tanácsokra holtig tartó fogadalmat tett keresztények az egyház két évezredes története során nemegyszer épp a szembenézés mesterei voltak, a nagy közösség eleven lelkiismeretei.