A szegénységnek sok arca van, sokféleképpen értelmezhető. Muzslay István jezsuita szociológus ezt írja a témával kapcsolatban: „A szó mindennapi értelmében a szegénységen sokan azt értik, hogy valaki fázik, éhes, rongyos, vagy emberhez méltatlan körülmények között lakik. Akkor is szegénységről beszélhetünk, amikor valaki nem rendelkezik elegendő anyagiakkal ahhoz, hogy úgy éljen, olyan tevékenységben vegyen részt és olyan javakhoz jusson, amelyek abban a közösségben, amelyben él, általánosan elfogadottak. A szegénység nemcsak a nélkülözéssel, hanem az egyenlőtlenséggel is összefügg. Nagyon fájdalmas lehet, ha valaki úgy érzi, hogy megfosztották valamitől, amire joga lenne. Szegénynek érezheti magát, aki hirtelen sokat veszített, még ha maradt is valamije, például az a tanár, aki elveszítette állását.”