A múlt évszázad egyik jelentős angol-amerikai költője, W. H. Auden karácsonyi oratóriumot írt Jelenleg címmel. Ennek egy része vészesen időszerű helyzetleírása világunk egyre súlyosabb ellentmondásainak: nyomorúságait. Napról napra láthatjuk a romladozó épületeket, amelyek lakóit kirakták, mert nem fizették a törlesztőrészleteket, s most talán ők is szanaszét hevernek a hajléktalanok között. József Attila még őszinte döbbenettel írta le, hogy „háltak az utcán”, ma már ez szinte természetes. Mint ahogy az is, hogy a lezárt kikötők előtt menekültek hajói és kompjai hánykolódnak a tengeren, s pontosan azért próbálnának másutt szerencsét, mert ahol éltek, nem volt ésszerű túl sokat közölni levélben, hiányoztak a szabadság elemi adottságai.