Homíliavázlat: „Koristen”

Kicsoda ez az ördög, aki mindvégig ott van Jézus nyomában, lesben áll, várva a kedvező alkalmat, hogy megszólíthassa, eltéríthesse őt szándékától? A stílusa, a svádája lehengerlő. Tévedhetetlen. Beszédjéből árad a magabiztosság, az én vagyok a norma öntudata, s annak megfellebezhetetlen ítélete, hogy aki ettől eltér, az abnormális, eszement bolond, magára vessen, ha úton-útfélen közröhej tárgya lesz. A „ha te vagy az Isten Fia…” kezdetű mondatokban benne van a gúny, a kikacagás.

Monostor, könyvtár, barlang és tórendszer…

A premontreiek felvidéki birodalma – Ahogy a bencések Pannonhalmán, úgy a premontreiek a felvidéki Jászón – a kezdetektől meglévő jelenlétükkel, az eltelt évszázadok alatt kifejtett tevékenységükkel – örökre beírták nevüket a magyar egyház- és kultúrtörténet jelképes könyvébe. Nekik köszönhető az UNESCO világörökségévé nyilvánított karsztbarlang feltárása, a helyi ipar , a mesterséges tórendszer kialakítása, és nem utolsósorban a monumentális rokokó monostor épületegyüttese, illetve az azt övező gyönyörű park. A terület zarándok- és turistaparadicsom lehetne, de az itthoni köztudatból valamiképpen „kikopott” Jászó (újra)felfedezése még várat magára.

„Szabaddá válni a jóra”

XVI. Benedek a nagyböjtről – A böjttel lemondást gyakorlunk, és szabaddá válunk a jóra – mondta a Szentatya február 21-én, a vasárnapi úrangyala imádság alkalmával a római Szent Péter téren. Fel kell ismernünk, mi az igazán lényeges az ember számára, és aszerint kell élnünk – hangsúlyozta a pápa.

Elválás

I.
Így e némaságban rejtőző magam: egy falevél,
megszabadítva a szél által,
többé nem aggódom a lepergő napok miatt,
hiszen tudom, hogy minden elhull.

Könyvespolcra: Nemes hagyomány, lelki hagyaték

A középkori Japánban szigorúan vett szokás volt, hogy halála előtt minden nemesnek alkotnia kellett egy haikut – vagyis egy háromsoros, tizenhét szótagból álló verset, amelyben szeretteire és az utókorra hagyományozta szellemi végrendeletét. Egy rövid, tömör írásműben összefoglalta és átnyújtotta élettapasztalatát, a felnövekvő nemzedék okulására.

Isten szigetén

Ülök a páholyban, s közben megelevenedik a múlt. A hatvanéves Somogy Táncegyüttes ropja. Egykori és jelenlegi táncosok népesítik be a színpadot, hogy hírvivőként elmondják, eldalolják, eltáncolják: vagyunk, s őrizzük azt az értékekkel telezsúfolt bőségszarut – ahogy a művészeti vezető fogalmaz –, amit egymásra halmoztak az évtizedek.