A kutatási adatok azt bizonyítják, hogy a házasságok számának csökkenése ellenére a házasság intézményének presztízse Magyarországon változatlanul erős, a házasság továbbra is a legtámogatottabb és legmegfelelőbbnek tartott párkapcsolati, együttélési forma.
Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok! Az házastársi igen a teljes és visszavonhatatlan szövetség megalapítása, elkötelezettséget nyilvánít ki arra, hogy a felek minden körülmények között biztosan számíthatnak egymásra; ez szilárd védelem az anyagi és testi-lelki megpróbáltatások idején is. A család a társadalom alapsejt funkcióját akkor tudja betölteni, ha a szövetség nem ideiglenes, fennállása nincs feltételhez vagy valamilyen körülmény bekövetkeztéhez kötve.
A kereszténység Európa reménye címmel kezdődött konferenciasorozat a váci Credo Házban február 23-án. A nagyböjti találkozásokat Beer Miklós megyés püspök nyitotta meg, hangsúlyozva a kereszténység szerepét Európa jövője szempontjából.
A cseh közélet üdvözölte Duka érseket – Dominik Duka prágai érsekké történt kinevezése széles körű örömet keltett a társadalomban és a közéletben is. Vaclav Klaus elnök levélben köszönte meg a Szentatyának, hogy „általánosan tisztelt személyiséget nevezett ki”, aki a párbeszéd és kölcsönös kapcsolatok építésének képességével rendelkezik. Vaclav Havel volt elnök az érsekhez intézett köszöntésében azt írta, hogy „a katolikus egyház Csehországban gazdag történetének új szakaszába lép”.
Szent Kázmér (Március 4.) – A litván egyház patrónusának emléknapja. A litván és lengyel származású fejedelem az evangélium szellemében élte életét. Az uralkodást szolgálatnak tekintette. Különösen a szegények iránti szeretete volt példamutató, és kitűnt az Eucharisztia és Szűz Mária tiszteletében. 1484-ben ezen a napon halt meg fiatalon, huszonöt éves korában. Sírja a vilniusi székesegyházban van.
Nagyböjt második vasárnapján, a színeváltozás evangéliumi szakaszát olvasva, lelki szemeim előtt mindig megjelenik szentföldi utam élménye, amikor e csodálatos esemény helyszínére is eljutottunk. Maga az odavezető út is lelki előkészület volt. De ma egy másik előkészületről szeretnék szólni.
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!”– hallatszott az égből azon a „magas hegyen”. A mennyei szózat hallgatói bizonyára igen meglepődtek. Alig telt el egy kis idő azóta, hogy a Mester ruhája vakító fehéren ragyogni kezdett. S alighogy megjelent Mózes és Illés, hogy közeli haláláról beszéljenek vele, még a mennyei Atya szózata is megerősíti: itt valami páratlan esemény zajlik.
Az evangéliumok figyelmes olvasója megállapíthatja, hogy ezen írások Jézust többnyire sok ember társaságában idézik elénk: a tóparton, egy-egy vendégszerető ház asztala mellett, a zsinagógában vagy épp egy lakodalmon. Jeruzsálembe tartó zarándokok közt találkozunk vele, aztán a templom csarnokában emeli fel a szavát. Talán csak János ír arról, hogy egyszer-egyszer kettesben is elbeszélgetett valakivel: Nikodémussal az éjszaka csendjében, a szamariai asszonnyal Jákob kútjánál.