A pap és küldetése

Veres András püspök erre emlékeztetve két gondolatra építette előadását. A pap elsődleges feladata e világban megjeleníteni Istent, valamint elvezetni az embereket Istenhez. Azt is hangsúlyozta, hogy a papoknak és a világi híveknek egyaránt meg kell találniuk az együttműködés új lehetőségeit. Ki a pap? – tette fel a kérdést a püspök. Hangsúlyozta, hogy noha más vallásokban a pap közvetítő Isten és az emberek között, a kereszténység – az apostoli időktől kezdődően – csupán egyetlen közvetítőről beszél: Jézus Krisztusról. Ezt jól tükrözik Pál apostol szavai, amelyeket az előadó is bőséggel idézett. Majd elsősorban a II. vatikáni zsinatnak a papságról szóló dokumentumát idézve taglalta a papság lényegét. Az apostolok is Krisztust képviselték a világban. Sőt, az apostolok – napjainkban utódaik, a papok – Jézus Krisztus szentségi megjelenítői kell hogy legyenek. És az apostoli hivatal viselőjét, a felszentelt papot gyengesége sem gátolja, nem gátolhatja Krisztus megjelenítésében. Inkább a hit gyengeségét jelzi, ha a hívő például „válogat” a papok között, nem az egyházközsége templomát látogatja, hanem a neki tetsző pap miséin, szertartásain vesz részt. A pap ilyen vagy olyan hibája, gyengesége miatt a hívő keresztény nem távolodhat, nem távolodhatna el az egyháztól, a keresztény közösségtől. Hiszen a pap szolgálata: a hívek sokaságából közösséget teremteni! Aki tehát azt vallja, hogy a maga módján keresztény, az a hívő közösségtől tartja magát távol, ami a krisztusi szeretet megélésének módja e világban. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a papi szolgálat nem társadalmi megbízatás, hanem Jézus Krisztustól való meghívás a közösség javára – hangsúlyozta a főpásztor. – A papság elkülönítő, de e világból nem kirekesztő létmód. A pap elsődleges feladata Isten népének megszentelése, és a nem hívő emberek megszólítása, elhívása. A papi munkának tehát missziós karaktere is van: az Isten és az emberek közötti kapcsolat megerősítése is a pap feladata. Befejezésül – ismét a II. vatikáni zsinat gondolatait idézve – kiemelte: a pap és a hívek között legyen testvéri a kapcsolat. Ha emellett baráti szálak is kialakulnak, az külön kegyelem. Az egyházat a papok és a világiak együtt, közösen alkotják. A szolgálatuk közös. Közös feladatuk a hivatásgondozás is, mert elsősorban hívő, szerető családokban születnek új hivatások. Az előadás után Veres András a résztvevők kérdéseire válaszolt, többek között a saját papi hivatásának kialakulását is felidézte. Majd a hallgatóság soraiból elhangzott a következő, jó papokért szóló imádság.

Urunk, adj nekünk jó papokat,
ne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk!
Akik neked szolgálni szeretnének,
és nem uralkodni helyetted.
Akik a te igazságodat hirdetik,
és nem a sajátjukat erőltetik ránk.
Akik nem szégyellnek rólad mindenütt beszélni,
de tudnak tapintatosan magukról hallgatni.
Akik nem akkor nyugtalanok, ha miattad bántás éri őket,
hanem amikor miattuk téged ócsárlás ér.
Akik hiszik mindazt, amit tanítottál,
és azt nem csak velünk elhitetni akarják.
Akik nem velünk versenyezve gyűjtik az anyagiakat,
hanem velünk együtt járják a göröngyös utakat.
Végül kérünk, Urunk,
engedd megértenünk,
hogy ők is csak emberek, s hogy ők is
minél jobban megértsék:
mi bennük keressük jóságos arcod fényét.

Ámen.