A világegyetem kutatásának legújabb fejezetéből – A kíváncsiság természetünknél fogva a részünk. Ez fordít bennünket a világ és önmagunk felé, ez a tudomány és a művészet mozgatórugója, sőt néha a történelemé is. Az emberiség mindig kutatni fogja a világegyetemet, pusztán azért, mert itt vagyunk.
Ünnepi beszélgetés Erdő Péter bíborossal
Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke meggyőző határozottsággal vette számba és értékelte az elmúlt év eseményeit. Kérdéseinkre adott válaszai nem csak karácsony ünnepén érvényesek, bármikor erőt meríthetünk belőlük. A szeretetszolgálatról, helyünkről Európában, az értelem és a hit viszonyáról szólva mindig célba talál. Mesterlövész mondatai – például ez: „Egy mai európai értelmiségi nagyon nyugodt szívvel és nagyon is emelt fővel lehet istenhívő, mert nincs olyan tudományos tény, ami ennek a meggyőződésnek útjába állna” – a hit fénykörébe vonják az olvasót.
– Az elmúlt év bizonyos megközelítésben a katasztrófák éve volt. Kezdődött a haiti földrengéssel, aztán jött nálunk a tavaszi árvíz, ősszel a vörösiszap katasztrófája. Valamikor Puskásról és Mindszentyről kérdezték az embert, amikor megtudták, hogy magyar, idén azt tapasztaltam, hogy mindenki, beleértve még a római egyházi vezetőket is, a vörösiszapot hozta szóba. Ezek a szomorú események viszont megmutatták azt, hogy van az emberi és a keresztény segítségnyújtásban erőtartalék. Többször hirdettünk országos gyűjtést, mint ahányszor úgy gondoltuk, hogy ez célszerű és eredményes lehet, de az emberek nagylelkűek voltak. Pedig nem állnak jól anyagilag a családok sem, nem állnak jól a templomba járó emberek sem, mégis igen jelentős összegekkel támogatták akár a haiti károsultakat, akár az árvíz és a vörösiszap áldozatait.
A kínai püspökszentelésről
XVI. Benedek „mély sajnálattal” vette tudomásul a hírt, hogy november 20-án Hebei tartományban püspökké szentelték Joseph Guo Jincait. Ez a püspökszentelés, amelyre pápai megbízás nélkül került sor, fájdalmas sebet üt az egyházi szeretetközösségen, és súlyosan megsérti a katolikus egyházfegyelmet ‒ olvassuk a november 24-én közzétett szentszéki jegyzékben. Mint ismeretes, az elmúlt napokban több püspököt kényszerítettek arra, hogy püspökszentelési szertartáson vegyenek részt, illetve hogy püspököket szenteljenek. Ez a kínai kormányhatóságok és biztonsági szervek által gyakorolt nyomás és szabadságkorlátozás súlyosan megsérti a vallás- és lelkiismereti szabadságot. A Szentszék ezért fenntartja magának a lehetőséget, hogy elmélyülten tanulmányozza és értékelje a történteket, többek között az érvényesség, valamint az érintett püspökök kánonjogi helyzetét illetően. Ami történt, mindenképpen fájdalmas Guo Jincai atya számára, aki püspökké szentelése következtében rendkívül súlyos helyzetbe került kánonjogi szempontból mind a helyi, mind az egyetemes egyházban. Súlyos büntetésnek tette ki magát az egyházi törvénykönyv 1382. kánonja szerint (ez kimondja, hogy az a püspök, aki pápai megbízás nélkül szentel valakit püspökké, valamint aki tőle a szentelést kapja, önmagától beálló kiközösítésbe esik).
Püspökkari ülés
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia november 30. és december 2. között tartotta téli ülését.
A Pápai Magyar Intézet hetvenéves
A Pápai Magyar Intézet (PMI) elődje, a Papi Osztály magyar papok római továbbképzésére jött létre. A harmincas évek végére önálló lett, így 1940. július 16-án, Serédi Jusztinián bíboros közbenjárására elnyerte a pápai címet. 1945-ig hatvanegy növendéke volt. A háború után 1948-ban érkezhettek utoljára növendékek Magyarországról. A kommunista rendszer hazai hatalomra jutását követően külföldön tanuló, a határzár után Nyugaton maradt magyar papok tanulhattak falai közt. 1945 és 1964 között negyvenhárom növendék képezte magát az intézetben, és itt volt a római magyar lelkészség irodája is.