(Van pulzusom…)
Vers
Van pulzusom, éjszakai folyó módjára lüktet.
Nyugtalanul keresem a követ, hogy rögtön át is
adhassam
szerencsétlen önmagamnak, aki nem tudom célomat
s a pillanatot sem, amikor az az idő eljön.
Szép énekszó
A tizenhetedik Piliscsabai Egyházzenei Napokon (május 6–8.) – Liszt Ferencre emlékezve – megismétlődhetett a zene örök üzenete: ajtót nyitni az elfásult életnek. Mert minden igazi zene: imádság. Főleg az emberi hangon „játszott”. „Nem rejtett egyetlen mozzanatot vagy ösztönt, mely a legfinomabb becsületérzés, az érzelmek legnemesebb sugalma ne lett volna” – írta a kétszáz éve született mester Chopinról, de ez rá is illik. Így aztán megkülönböztetett figyelemmel hallgatta az ünneplő sokaság a kórusok repertoárján megszólaló Lisztműveket. Huszonegy énekkar volt jelen, honi és határon túli „zenés tájakról”.
Szent Erzsébet legendája
Bécsi tavasz Liszt jegyében
A bécsi OsterKlang zeneileg legfontosabb jubileumi eseménye Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című oratóriuma volt a Wiener Akademie előadásában, Martin Haselböck zeneszerző, orgonaművész és karmester zenei vezetésével és Annette Daschsal a címszerepben.
A zenekarra, vegyeskarra és hat szólóhangra komponált művet maga Liszt nevezte el oratóriumnak. Revitalizáló dallamvilágával – ahogy írta a magát a mű keletkezésekor már abbénak nevező, ferences harmadrendi Liszt 1862-ben – forradalmasította az egyházi zenét. A gregoriánból vett idézetek megzenésítésével nemcsak szellemiségének remekművét alkotta meg, hanem a XIX. század egyházi- és kultúrtörténetében is kimagaslót teremtett. Akkori élettársa, Caroline von Sayn-Wittgenstein történetéből Otto Roquette írta a librettót. Liszt Wartburg várának nyolcszázéves fennállása alkalmából II. Ludwig bajor királynak ajánlotta oratorikus legendáját. Az ősbemutató 1865-ben volt a Pesti Vigadóban, ezt követte a türingiai előadás.
Házvásárlás Perén
Házat vásárolt a Katolikus Karitász a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Pere községben egy rászoruló családnak. A Hernád melletti településen négyszázan élnek, a község utcái, házai szépek, gondozottak, ám az látszik, a lakosokat nem veti fel a pénz. Miközben Écsy Gábor, a karitász országos igazgatója ügyvédi segédlettel a házvételt intézi, Árvai Ferenc egri főegyházmegyei karitászigazgató elmondja az eset előzményeit:
– A tavalyi nagy árvízkor kerültünk ide. A plébános szólt, hogy segíteni kéne egy családnak, mert a víz tönkretette a házukat, bármikor összedőlhet. A mérnökeink megvizsgálták a házat, és azt mondták: többe kerülne helyrehozni, mint egy másikat venni. Így hát megvettünk és berendeztünk egy házat. Néhány hónappal később ismét szólt a plébános, hogy méltatlan, rossz körülmények között él egy derék, háromgyermekes család a faluban, segítsünk, ha tudunk. Mint látható, megtettük, int Árvai Ferenc az ügyvéd körül csoportosulókra.
Kötõdésre teremtettünk
Kopp Mária: a társas intelligenciát már óvodáskortól fejleszteni kellene
Ismeretlenek: zsúfolt közlekedési eszközök, kígyózó sorok a postán, tömött utcákon siető, csomagokkal megpakolt emberek. És ismerősök: szülők, nagyszülők, gyerekek, férjek, feleségek, rokonok, szomszédok, barátok, ellenfelek, kollégák, beosztottak, főnökök, alkalmazottak. Ismeretlenek és ismerősök – emberek, akik napról napra körülvesznek bennünket. Még szerencse…
Mert ha sikerülne eljutni otthonunkból a munkahelyünkre és vissza emberekkel való érintkezés nélkül – mi maradna? A világháló virtuális közösségi oldalaiba, autókba, telefonokba „csomagolt” magány.
„Keresd a békét, és járj utána!”
Beszélgetés Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjellel
Tihany a magyarság szent helye, az ország szíve. A kilencszázötven évvel ezelőtt alapított monostorban ma nyolc, Szent Benedek rendjéhez tartozó szerzetes él, azaz imádkozik és dolgozik. Perjelük, Korzenszky Richárd, akit talán nem tiszteletlenség a legvagányabb magyar papnak nevezni, tiszta, erős mondatokkal beszélt lapunknak életéről, hivatásáról.
– Bencésnek lenni számomra ma lényegében ugyanazt jelenti, mint amit 1959. augusztus 6-án jelentett, amikor beléptem a rendbe, bár akkor még nem tudtam ezt ennyire világosan. Pár év óta fiatal rendtársaimmal szerkesztünk egy kiadványt, amelynek Keresd a békét! a címe. Ez egy zsoltárból származik, és Szent Benedek regulájának előszavában is idézi: „Keresd a békét, és járj utána!” Valószínűleg azért lettem bencés, mert olyan emberekkel találkoztam, akik kimondatlanul is békekeresők voltak. Kiegyensúlyozott emberek voltak – nem tökéletesek, ahogyan én sem vagyok az, de volt iránya az életüknek. Az életem nagyobbik része már mögöttem van, idén leszek hetvenéves. Egyre határozottabban mondhatom: bencésnek lenni azt jelenti, hogy tartozom valahová, nem vagyok gyökértelen. És megyek valahová. Nézek valahová, ahogyan a régi templomok.
Az ezer tó igézetében
Könyvespolcra
Vonzó külsejű, igényesen szerkesztett, változatos tartalmú kötet. Jóleső olvasmány, írnám, ha a borítón nem állnának ott e szavak: In memoriam. A 2005-ben hetvenévesen elhunyt műfordító, a finn irodalom és kultúra lelkes híve, tanár, irodalomszervező Szopori Nagy Lajos emlékkönyve százkilencven oldalon bemutatja egy gazdag életpálya legfontosabb vonatkozásait.
Kora nyári érettség(i)
Évtizedek távlatából is emlékszem az érettségim évére. Egyfelől hatalmas felszabadultság érzése vett rajtam erőt, hiszen tudtam, hogy mostantól – akkor is, ha a szüleim még segíteni próbálnak majd az életben eligazodni – magam irányíthatom a sorsomat – , másfelől viszont hatalmas nyomás nehezedett rám: tudtam, hogy iskolába nem kell járnom ugyan, de vár rám a szóbeli megmérettetés. Arra már halványabban emlékszem, hogy mikor tudatosult bennem, bennünk, negyedikes diákokban: a tanév végén számot kell adnunk az elmúlt esztendőkben tanultakról.