Isten abroszkája

Gazdagon díszítő pimpók

A Kárpát-medencében honos pimpó már régóta megbecsült növény, elsősorban gyógyhatása miatt. Ismertségét bizonyítják a népnyelvben előforduló elnevezései: vérhasgyökér, köszvényfű, vad varádics, pipifű és Isten abroszkája.

Dísznövénnyé csupán az utóbbi évtizedekben lépett elő, nemesített fajtái egyaránt díszíthetik a sziklakertet, az erkélyládát vagy a teraszt. A pimpó (Potentilla) évelő, lombhullató cserje, amelynek egy méter magas és törpe fajai is vannak. Az előbbit dézsában, az utóbbi cserépben is lehet nevelni. Szorgosan virágzik, egész nyáron színes tőle a kert. A virágai tányér alakúak, és sok színvariációban nyílnak. A fehér pimpó (P. alba) ötszirmú virágkelyhe lazán elterül, az arany pimpó (P. aurea) sárga virágait ezüstös levelek keretezik. Több piros árnyalatú, nemesített fajtája is van: a képünkön ábrázolt nepáli pimpó (P. nepalensis ‘Miss Willmott’) nyár elejétől őszig virít, ha elnyílt virágait rendszeresen lecsípik. Narancs- és rózsaszínű változatai is vannak. Jó tudni, hogy bár a pimpók napfénykedvelők, közvetlen napsütéstől halványulnak a színei.

Szentgyörgygomba, a május pereszkéje

A pereszkegombák vizsgálata, meghatározása még a szakértők véleménye szerint sem egyszerű. Vannak tavasszal termők, de nyári megjelenésűek, sőt az év utolsó hónapjaiban előforduló fajok is. Gondolhatunk itt a fehér színű szentgyörgygomba néven is ismert májusi pereszkére, vagy a nyári, sárgásbarna színű csalóka pereszkétől az őszi, lilatönkű pereszkén át a szürkésfekete színű késő őszi fenyőpereszkére és még sok társukra. A pereszkék változatosságát jól mutatja, hogy tudományos nevezéktárunk – eltérő mikro- és makroszkópikus tulajdonságaik miatt – több nemzetségbe sorolja őket.

Elsőáldozók ajándéka

 

A piaci élet alaptörvénye: azt kell gyártani, amire igény mutatkozik. A keresletet persze növelni lehet reklámokkal és mindenféle üzleti fogásokkal, ám sokkal szerencsésebb, ha már eleve jelentős mértékû. Lengyelországban a valláshoz kötődő termékek e szerencsés helyzetben vannak. Így aztán nem meglepő, hogy május elején, az elsőáldozás időszakában új édesség került az ottani üzletek polcára, amelynek neve: Első szentáldozási emlék. A legendás mozgalomhoz kötődő Szolidaritás csokoládégyár desszertjének díszdoboza elegáns bonbonokat rejt, négyféle töltelékkel. Fiúknak és lányoknak is készül – képünkön most az előbbi változat borítóját mutatjuk be. Ez az édesség egyfajta lengyel hagyományt követ, hiszen Boldog II. János Pál pápa emlékirataiból tudjuk: kisfiúként, ha jól viselkedett, a vasárnapi szentmise után édesapja krémest vásárolt neki a templom melletti cukrászdában…

Fotó: Zsille G.

Ördögfa és küncsics

 

A szegedi füvészkertben, a madarak és a fák napjához kapcsolódóan e figyelemfelkeltő címmel tartanak ismeretterjesztő foglalkozásokat gyerekeknek. Az év madara Magyarországon 2011-ben a széncinege (más néven küncsics, tökcinege, szegcin, tükrös cin vagy cince), az év fája pedig a tiszafa, amely nem a Tisza folyóról kapta a nevét. Egy 1250-es oklevél „tyzafa” néven említi, később előfordul „thysafaként”, majd „tizafaként” is. Erdélyben tiszafenyő és ternyőfa néven ismerik.

Szivárvány

Kisvilágok

A hegy fölött kettős ívben karolja át az égboltot, mint Isten kegyelmének bizonysága. Jele. A Biblia sugallja így. Róma latin polgára ezt mondta: arcus coloratus – színes ív – , ha meglátta a Város fölött. Mesék hídja is, vágyaké, amelyen Arany János fiúcskája a végtelenbe indul…

Májusban a legszebbet sugallja: Mária égi szépség fényét. A teremtő és az ember között a szétszakíthatatlan szövetséget. Szent fényként írja le Pázmány Péter nevezetes himnuszában, Babitsnál „fénye a fénynek”.

Firenze, Róma, Szeged…

Új helységnév a nemzetközi művészettörténet térképén

Igaz, ami igaz – a napsütötte paprikaváros iránti olthatatlan és viszonzatlan odaadásunk sem tehet bennünket oly elfogulttá, hogy az itáliai reneszánsz fellegváraival együtt emlegessük Klebelsberg „Tisza-parti Göttingáját”, vagy ahogy Mikszáthék, Gárdonyiék korában nevezték: a „magyar Moszkvát”. Ezúttal mégsem bocsánatos, lokálpatrióta túlzással élünk. A napokban kezünkbe került reprezentatív képeskönyv  – Zombori István /szerk./: A szegedi Angyali üdvözlet festője. Móra Ferenc Múzeum 2011) csakugyan odakanyarítja a szőke folyam szegletétszigetét a reneszánsz műtörténet térképére.(Szabó Tamás

 

Ne szépítsük a helyzetet: az olasz cinquecento lázas teremtőmunkájának zsivaja; Michelangelo vésőjének koccanása vagy a Raffaello festőműhelyét lakályosabbá tévő lantjáték mégoly távoli csábításként sem hallatszott el a magyar alföldig. Aki-kiloccsanásai révén országrészeket birtokló Tisza fordulatában épült vár minaret-tornyából ekkoriban Allah dicséretére hívogatott a müezzin ábrándos kántálása. „Sánta” Ibrahim, a szandzsákbég éppolyan egykedvűséggel szítta nargilépipáját, aminő közönnyel küldött pallos alá bárkit, aki elégedetlenkedni merészelt a Legmagasabb Porta ellen. A megmaradt lakosság élelmesebbje török kaftánt öltött, úgy boldogult a kolostoros Szeged helyén termett bazárvárosban, a köznép tovább pákászott-madarászott, kijátszva a turbános új urak kénye-kedvét – élt ki-ki, ahogy lehetett. A menyecskék papucsaikkal tanították móresre a cicázó basát, Hóbiártot fölsővárosi szőlőskertjében. Az alsóvárosi barátok tán épp azt lesték: kidugta-e már a pirosító napra hegyes-begyes, apró hüvelyeit a legelső paprikapalánta. A keresztény művészet egyidejűleg zajló nagy korszakáról éppenséggel tudomást sem szerzett errefelé senki.

Bibliai tájak Mexikóból

Markó Károly hazatérése

„A Magyar Nemzeti Galéria és az esztergomi Keresztény Múzeum 2011-ben kettős kiállítás keretében mutatja be idősebb Markó Károlynak és követőinek művészetét. Az elmúlt évek kutatásai számos új tényt és összefüggést tártak fel Markó Károllyal kapcsolatban, s most először foglalkozunk alaposabban Markó gyermekeinek és követőinek művészetével is. Bármennyire nagyra becsült mestere volt is ő a magyar művészettörténetnek, ilyen gazdag életmű-kiállításra eddig még nem volt példa” – ajánlják a május elején megnyílt reprezentatív tárlatot a kurátorok: Hessky Orsolya, Bellák Gábor, illetve lapunk állandó munkatársa, Dragon Zoltán, akit a Markó-anyag különlegességeiről kérdeztünk.

 

– Nagy örömünk, hogy a kiállítás fő attrakciójaként a mexikóvárosi San Carlos Nemzeti Múzeum gyűjteményéből bemutathatunk négy Markó-festményt, amelyek százhatvan éve nem hagyták el az Újvilág területét. Három másik – Mexikót szintén megjárt – képet pedig Barcelonából kölcsönöztünk. Ezek – a katalán festő, Pelegrín Clavé hagyatékából – 1927-ben kerültek barcelonai állami tulajdonba… No de ne szaladjunk ennyire előre.

Finn kövek, lovak, esők

A hónap költője

 

Május költője az Új Ember hasábjain az 1939-ben született Sirkka Turkka. Elméleti szintű finnugor nyelvrokonság ide vagy oda, be kell látnunk: bármelyik európai nyelv szókészletében több ismerős kifejezést találunk, mint a finnben… S azt is el kell ismernünk, hogy meglehetősen szerény ismereteink vannak derék rokonaink mai kulturális életéről, példának okáért a kortárs szépirodalmukról. Hány mai finn költőt tudnánk megnevezni?

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.