A köztársaság elnöke aláírta…

Zlinszky János volt alkotmánybíró az új alaptörvényről

Magyarországnak – így hívjuk ezután hazánkat – alaptörvénye van. A Magyar Köztársaság Alkotmányának helyébe lép. Ezzel véget ér az az 1989. október 23-a óta tartó történelmi időszak, amikor jogrendünk alapját forma szerint az 1949. évi XX. törvény – 1989 őszén teljesen megváltoztatott tartalommal – képezte. Ezen Alkotmány megvalósításának, és ezzel a jogállam hazai megvalósításának szenteltem jogászi pályám két utolsó évtizedét.

1989 augusztusában kezdődött. A firenzei piarista rendház vendégszobájában laktunk. Egy este csengett a telefon. Pestről jelentkezett S. L. barátom. „A kerekasztal ellenzéki oldala alkotmánybírónak akar jelölni. Vállalnád?” – Végre elértem, hogy római jogot taníthatok. Nem kívánom feladni – válaszoltam. „Bíróként taníthatsz, a törvény lehetővé teszi!” – De olyan alkotmány lesz, amit az én erkölcsi felfogásommal összhangban képviselhetek? – volt a második ellenvetésem. „Igen, olyan lesz, amit jó lélekkel vállalhatsz!”– érkezett a megnyugtató válasz. Igent mondtam, és nem bántam meg.

Tartalmában, tételeiben mai Alkotmányunk valóban képviselhető volt mind jogászi, mind keresztény etikámmal összhangban.

Az emberiséghez szól ma is

 

                                                            Fotó: AP

    XVI. Benedek május elsején, az isteni irgalmasság vasárnapjának délelőttjén a Szent Péter téren bemutatott szentmisén avatta boldoggá elődjét, II. János Pált. Az eseményről szóló összefoglalónk, valamint a nagy pápa eddig ismeretlen beszéde a lengyel-magyar barátságról további cikkeinkben olvasható.

 

Sirálysziget

Április 16-án Tömörkény határában, egy hajdani szikes tó helyén létesített halgazdaságban jártunk. Útközben a sok belvíz egyikén récék, szárcsák és bütykös hattyúk mellett tizenkét gólyatöcsöt láttunk. Az első halastó mellett bokorsor húzódik, benne csilcsalpfüzike és barátka énekelt, a magas nyárfákon erdei pinty csattogott és a sípom csalogató hangjára nyomban válaszolt, dalolni kezdett a fülemüle is. A gátakról jó kilátás nyílik a tavakra, ahol búbos vöcsök, szárcsák és récék úszkáltak, felettük sirályok keringtek. Feltűnően sok volt a szerecsensirály, orrhangú, kissé nyávogó „kjau” kiáltásaikat mindenfelől hallottuk. A szerecsensirály viszonylag új vendég Magyarországon, az első párok a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben kezdtek költeni először a rétszilasi halastavakon, majd a szegedi Fehértón. Számuk azóta örvendetesen nőtt, ma dankasirályokkal vegyes telepeken legalább négyszáztíz pár fészkel az országban.

Sötétség a fényben

 

   

Ahogyan a fény, a sötétség is elengedhetetlen az élethez. Nélküle nem termelődne bennünk az alváshoz szükséges melatonin, de még a légkör oxigéntartalmát biztosító fotoszintézis is leállna. Kultúránk és történelmünk is másként alakult volna, ha nem látnánk éjszaka a csillagokat. Ugyanakkor – nappali teremtményként – igyekszünk megszüntetni a sötétséget, amelyben nem látunk jól, és amelyben örökösen veszélyt sejtünk. S mióta birtokunkban van az elektromosság, semmi sem gátol minket, hogy fénnyel árasszuk el az éjszakát.

Halállal dacoló barátság

Csicsery-Rónay István és Hubay Miklós emléke

Lassan elbúcsúzik tőlünk egy nemzedék: az 1910-es évek gyermekei. Történelmi tapasztalatuk és egyéni tehetségük révén nagy idők nagy tanúi voltak, és ebből fakadó bölcsességükkel gazdagítottak minket. Számtalan szomorú példa bizonyítja, hogy gyakran megtörténik: ha egy hűséges házaspár egyik tagja sok évtizedes közös élet után elhuny, özvegyen maradt társa néhány héten belül természetes halállal követi az öröklétbe. Ám most azt is megtapasztaltuk, hogy egy hűséges idős barát is utánahalhat társának – az elmúlt napokban a kilencven év fölötti korosztály két kivételes személyiségét veszítettük el: Csicsery-Rónay István írót, irodalomszervezőt és Hubay Miklós Kossuth-díjas drámaírót.

A holnap oxigénje

Szakonyi Károly korokról és kortársakról

Az idén nyolcvanesztendős Szakonyi Károly munkáit sorra jelenteti meg a Stádium Kiadó. A Kossuth-díjas író mostanában az életmű tizenötödik kötetének anyagát állítja össze, kiegészítve új novellákkal. És készül legismertebb műve, az Adáshiba olvasópróbájára is. Azt vallja: korábban az írók-költők között sokkal élénkebb volt a kapcsolat: úgy tűnik, mintha újabb és újabb nemzedékeik tudatosan le akarnának szakadni az elődökről.

Honnan eredezteti a tálentumát az íráshoz? – kérdeztük tőle a balatonboglári Kazinczy szépkiejtési verseny regionális döntőjén, ahol jeles nyelvészekkel, rádióbemondókkal zsűrizett.

– A tehetség egy részét örököltem, hiszen, ahogy nagynéném mesélte, nagyanyám szeretett fantáziálni. Gyakran eresztette szabadjára a képzeletét, csakúgy, mint én, amikor könyveket vettem kézbe. Már fiatalon is sokat olvastam, főképp Jókaitól, Mikszáthtól, Móricztól, Kosztolányitól meg az eleven íróktól, és az ifjúsági regények is nagy hatással voltak rám. Már akkor foglalkoztatott, hogyan készül a mű. Elragadott a történet, de ösztönösen érdekelt a mesterség is.

Madárszárnyon súlyos boldogság

Mersits Piroska képei

A valóság a művész számára ürügy. Szeretnivaló gyermeki együgyűség, amelyet érzékenységével – másként: alkotásával – megsimít, hogy megmutassa: ember, nézz és láss a valóság valósága felé!

Napok óta festményekkel a szememben – eszemben, érzelmeimben, idegeimben – járok-kelek. Az Operaház emeleti szalonjában függenek a falon, s hordom magamban e meglebbent mozdulatokat és szerteremegő színeket. Lehet-e anatómiailag tökéletesebben ábrázolni a kissé felhúzott vállú, piros labdát gurító, suta gyerekalakot, mint e néhány – szeretettől mármár kifacsart – ecsetvonással, ahogyan Mersits Piroska Labda című festményén látható. S lehet- e átúszni úgy az egyébként hideg kék színnek meleg szenvedélyességbe, ha nem Maeterlinck boldog kék madaraként röppen – pedig Mersits Piroska aligha volt boldog a valóság „itteni” oldalán. S mégis röptet minket a művész, tájban, sokszor emberek nélkül, akiket odaképzelünk.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.