Négy KDNP-s kép­vi­se­lő jú­ni­us 10-én be­nyúj­tot­ta az Or­szág­gyű­lés­nek a lel­ki­is­me­re­ti és val­lás­sza­bad­ság jo­gá­ról, va­la­mint az egy­há­zak, val­lás­fe­le­ke­ze­tek és val­lá­si kö­zös­sé­gek jog­ál­lá­sá­ról szó­ló tör­vény­ja­vas­la­tot. A tör­vény­ja­vas­lat mel­lék­le­te ti­zen­há­rom egy­há­zat so­rol fel az el­ső ka­te­gó­ri­á­ban, és eze­ket az 1895-ös tör­vény alap­ján be­vett, il­let­ve el­is­mert fe­le­ke­zet­nek mi­nő­sí­ti. A tör­té­nel­mi egy­ház ki­fe­je­zés nem sze­re­pel a ja­vas­lat­ban.

Újdonságok a módosított alaptörvényben

Demokratikus és jogállami keretek között Magyarországnak először született egységes alkotmánya, elfogadása tehát mindenképpen mérföldkő. Hozzá kell tennünk, hogy az alkotmányozás sikere önmagában nem mérhető sem az elfogadás tényén, sem az elfogadott szöveg minőségén, de az előirányzott új sarkalatos törvények megalkotása is kevés hozzá. Sikerről akkor beszélhetünk majd, ha az alaptörvény évtizedek során a politikai közösség (a nemzet) élete számára alkalmas keretnek bizonyul, azaz nemcsak a szabadon választott Országgyűléstől eredő formális legitimációval rendelkezik, hanem a gyakorlatban is érvényesül, és általános elfogadottságot szerez.

Szembeötlő újdonság, hogy az alaptörvény módosítja az állam elnevezését: az államformára is utaló Magyar Köztársaság helyett az állam neve a köznyelvben megszokott Magyarország lesz. Talán ez a változás is hozzájárulhat ahhoz, hogy a hazájukat szerető emberekben tudatosodjon: az ország és az állam egy és ugyanaz. Nem érezhetünk úgy, hogy Magyarországra büszkék vagyunk, míg az államot, a nemzeti intézményeket nem becsüljük.