A meghívás õsképe
Levélféle az aranymisés Szilárdfy Zoltánnak
Csak akkor nehéz köszöntő szavakat találni, ha a „hivatalosság” pecsétjét ütik rájuk. Ezért írok személyesen, de annak a lapnak a nevében is, amelybe először írtam hivatástudatodról, szentképekkel foglalkozó keresztény ikonográfiai és kultusztörténeti kutatásodról. A kálozi plébánián sokáig gyönyörködtem-gondolkodtam szentképeid láttán.
A gadarai megszállottak
Görögkatolikus lelkiség
A pünkösd utáni, évközi időszak vasárnapjainak evangéliumi szakaszai igyekeznek átölelni Jézus nyilvános működésének teljes dimenzióját. Megtalálhatóak tanítói és különféle csodákról beszámoló részek, példabeszédek. Ez utóbbiak speciális formája az ördögűzés. A mai világ nem nagyon tud ezzel mit kezdeni, bizonyos filmek a bulvár szintjén népszerűsítették.
A kis doxológia
Fedezzük fel a zsolozsmát! (12.)
A doxológia a dicsőítő imádság liturgiában használatos műfaja. Amint ezt e rovat hasábjain már korábban is láthattunk, minden keresztény imádságnak van dicsőítő jellege, de akadnak olyanok, amelyeket a liturgikus cselekményekben is használunk, és kifejezetten a Szentháromság dicséretét hordozzák.
Miért a konkoly? (Mt 13,24—43)
A búza közé keveredett konkolyról – nem sokat konyítva a botanikához – mindig csak a templomban hallottam. Most néztem utána és jöttem rá, milyen veszélyes gyomnövény: gyakorlatilag minden része mérgező. Ha a búzalisztbe keveredik, nemcsak élvezhetetlenné teszi, de nagyobb mennyiségben fogyasztva mérgezővé is.
Egyedül
Világos sarkát a kertnek
árnyék tömbjei borítják
Megszakadt törzs, száraz
fűcsomók könnyezik
az Emberfiát
Fölemelő mélység
Az Azok a szép idők című Beckett-dráma abszurd történetének főszereplője egy hölgy, aki „egyre mélyebbre süpped sírjába”. Már csak a feje látszik ki. Körülötte tükre, arckendője, piperetáskája. A táj: sivatag, az író kedvenc színtere, amint a szomjúságot kifejező hely is, ahol egy férfi szinte már kiszáradt állapotában próbálja elérni a fentről lefelé ereszkedő palackot, melyet az utolsó pillanatban visszaránt egy láthatatlan kéz. És ez számtalanszor megismétlődik.
Mindkét esetben fölmerül a kérdés: nem a mélység „értékélményéről” van szó? Amely az utolsó pillanatban is megadja az esélyt a fölemelkedésre…
Kétségtelen, korunk sivatagi „reménytelensége” a lélekben kimerült ember tünete; diagnózis, amelynek gyógyítását többféle módon próbálja a tudomány: a mélylélektan s annyi más specializált terület szakértője. Teremtettségünkből sohasem hiányzott ez a mélységesély, hiszen aki után vágyódik a lélek: Isten, a „látóhatár”, és aki „túl van a láthatáron”. Őt megtalálni az élet legnagyobb próbája. Ezt elfogadni bátorság: merünk-e emberek lenni, le merjük-e tépni álarcainkat, amelyek „középszerűségre jogosítnak”; arra, hogy valamiként elkerüljük a halált.
Az egész egyház imája
Fedezzük fel a zsolozsmát! (1.)
Megrendítő élmény volt számomra, amikor jó néhány évvel ezelőtt arról hallottam, hogy az egyik egyházközségben a helyi protestáns lelkész együtt imádkozza a zsolozsmát a közösség katolikus plébánosával a négykötetes Imaórák liturgiája könyvünkből. E könyv magyar nyelvű hivatalos kiadása az idén húszesztendős, és áldom az Urat, hogy immár tizenkilenc éve én is felfedezhettem, micsoda mélység és gazdagság rejlik az egyház szüntelen dicsérő énekének liturgiájában.
VI. Pál pápa 1970. november 1-jén kelt, Laudes canticum kezdetű apostoli rendelkezésében, mellyel elrendeli az Imaórák liturgiájának használatát, a következő igazságra irányítja a figyelmünket: „A keresztény imádság elsősorban is az egyetemes emberi közösség fohászkodása; ezt a közösséget gyűjti maga köré Krisztus.