Vers

A hajó ünnepélyesen
haladt a sötét mély fölött,
utat vágott az árba.

A Láthatatlan Színház belső ösvényein

Amikor bekötötték a szemem, már nyugodt voltam. Addig volt bennem kétség, akarom-e, merem-e én ezt. Hiszen ha rövidlátó vagyok is, mégiscsak a legfontosabb érzékszervemről van szó. Lemondani róla önként: feladat.

Vers

Faparázs, faparázs,
nyelve száz és torka száz,
tüzes szájak, tüzes nyelvek
száraz diót nyeldekelnek,
izzó szenek ropogtatják
nyári barack, szilva magját,

Vers

Ti emberek a tűznél, nézzetek fel,
ti, kiknek nyitva a végtelen ég,
minden csillagjós ide, minden ember!

Fenyőillatú várakozás az advent. Ez idő tájt szokott üzenni apai nagyapám a nemlét határmezsgyéjéről. Szeretetem megidézi fénytestű alakját, mélybarna tekintetét, megbocsátó mosolyát, szigorú, mégis szeretettel teli arcvonásait, szája szegletének és orrának körvonalait, melyeket örökölt tőle apám és én is.

Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei

Minden múzeumban, minden gyűjteményben könnyűszerrel találhatunk olyan festményeket, amelyeket szívesen hazavinnénk. Ne gondoljunk szövevényes bűnügyi történetekre, e vágyunk teljesítéséhez elegendő betérni a múzeumi boltba, ahol kedvencünket például képeslap formájában megvásárolhatjuk.

A művek közkedveltségét látva a múzeumok igyekeznek is árusítani a „leglátogatottabb” képeiket különböző ajándéktárgyak formájában.

Az allegória nyelvi alakzat, figura: a konkrét és az absztrakt házassága, egy elvont fogalom megszemélyesítése. Ilyen allegória a nyelv és a költői tehetség viszonyának azanya-gyermek kapcsolathoz hasonlítása, vagyis az az elképzelés, hogy a Költő az Anyanyelvgyermeke.

Vers

                                   Kocsis Zoltánnak

Folyópart, amely nem folyópart.
Emlék, mely sose volt napkelte.
Aztán valami vizesárok,
s egy tüzes gombostű a fejben.