Spanyol hírügynökségi jelentés szerint a Rio de Janeiróban tartandó jövő évi katolikus ifjúsági világtalálkozó (JMJ) szervezőbizottsága július 22-én bemutatja az eseményre írt hivatalos himnuszt. A zsűriben egyházi személyek mellett énektanárok, karvezetők és más szakemberek kaptak helyet. A győztes művet először július 20-a és 22-e között mutatják be Rio de Janeiróban, egy iskolában, több száz fiatal … Olvass tovább
Előadások, szemináriumi órák a Ménesi úton, majd a Makovecz Imre tervezte falak között, órára vagy óráról futó egyetemisták a „rizsföldnek” nevezett teraszon, csendes-fáradt kávézgatások vagy beszélgetések, viták a dísztéren. Emlékek, melyek az egykori és mostani hallgatók fejében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karához kapcsolódnak. Húsz éve alapította a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Bölcsészettudomány Kart. Botos Máté, a kar dékánja és Szakál Balázs hallgató beszél az évforduló programjairól, a P20-ról.
Húsz év elegendő idő ahhoz, hogy értékelni tudjunk dolgokat, végiggondoljuk, volt-e értelme a rendszerváltást követő felsőoktatási reformok sorozatának. A P20 is egyértelműen jelzi, igazolja, hogy volt értelme – kezdi Botos Máté. – Bármilyen változások is lesznek a jövőben a felsőoktatásban, az biztos, hogy 1992-ben létrejött egy egyetem, amely nem állami fenntartású, és amely bebizonyította az elmúlt húsz év során, hogy szakmailag versenyképes intézmény, állami társaival szemben is megállja a helyét. Egyetemünknek sikerült a magyar katolikus kultúra, illetve a megújulásának is egyik legfontosabb intézményévé válnia.
A beteg személye és a vele való törődés az a pont, ahol ég és föld találkozik. A betegágy kultikus hely, az új kórházkápolna az imának, így a belső gyógyulásnak lefoglalt hely – Balás Béla püspök mondta ezt a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórház új, ökumenikus kápolnájának szentelésén. Az európai uniós támogatással megvalósult, a közelmúltban átadott, korszerű épületben – ahol öt gyógyító osztály kapott helyet és tizenegy szakterület járóbeteg-ellátása történik – ezúttal az ima jelentőségére és a lélek gyógyítására irányult a figyelem.
Az avatóünnepségen Kocsev Miklós, a Pápai Református Teológiai Akadémia tanszékvezető teológiai tanára a kórházi lelkigondozás jelentőségéről beszélt. Mint megjegyezte: a betegek egy része a maga nyomorúságában és kiszolgáltatottságában lelki kapaszkodókra vágyik, s ebben kulcsszerepet kaphat a kórházi lelkész, aki a világi munkatársakkal együtt közelebb hozhatja számukra Istent.
Néhány évvel ezelőtt, van az már tíz is, kezembe került egy újsághír: az Egyesült Államokban egy átfogó közvélemény-kutatás során a megkérdezettek hetven százaléka úgy tudta, hogy a pizza hagyományos amerikai étel. Egy másik felmérés szerint pedig a keleti partvidék nagyvárosaiban lakó felnőttek negyede soha nem ivott tehéntejet. (Kólát és egyéb cukrozott üdítőket viszont igen.) Nagy kaland, gondoltam akkor magabiztosan, ez is csak az USA-ban történhet meg. Bezzeg mi, európaiak, különösen a magyarok, soha nem süllyedünk erre a szintre; mi aztán olyan tudatosak és műveltek és ügyesek vagyunk, hogy a fal adja a másikat…
Vannak, akik nagy pénzért, mások a győzelem mámorító öröméért. De rúgják olyanok is, akiknek a nemzeti dicsőség fontos.
Levente unokám eleven, jó tanuló, de nem dicsekvő gyerek. Szeret is, tud is futballozni. Csapatát sokszor segíti győzelemre. Dombinak is öröme telik a játékban. Pénz, dicsekvés, erőfitogtatás nélkül. Jó játszani, egyre ügyesebben. Így neveli őket az életre a foci is. Lengyelország és Ukrajna felé figyel most Európa. A játék öröméért? A vetélkedés lelkesedéséért? Erkölcsi nemesedésért? Nemzetek együttéléséért?
A hajósok a Dél Keresztjét, ezt az európai szem számára titkos csillagképet akkor pillantják meg, amikor elhagyják a tengeren az Egyenlítőt. Egy közép-európai magyarnak ez a szókapcsolat merőben mást idéz. Számunkra a dél, a Délvidék a jugoszláv utódállamok magyarlakta vidékeit jelenti, tömböket és szórványokat: Vajdaságot, Szlavóniát, Muravidéket. Közülük a Szerbiához tartozó Vajdaságban él a legtöbb nemzettársunk – ám az utóbbi évszázad mindent megtett azért, hogy minél kevesebben legyenek. A történelemben és a jelenkorban egyaránt megvannak a „Dél keresztjei.”
„Idén először került be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem is a Magyar Tudományos Akadémia által a Lendület- program keretében támogatott kutatóhelyek közé. Az ötéves futamidejű, százmilliós nagyságrendű pályázat nyertese Tusor Péter, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézetének docense” – áll a Magyar Kurír múlt héten megjelent közleményében. Tusor Pétertől megkérdeztük: mit jelent a pályázati támogatás az egyetemnek és az általa képviselt tudományágnak?
– Úgy vélem, hogy az Erdő Péter bíboros által alapított egyháztörténeti kutatócsoportunk tízéves munkájának elismerését is jelzi ez a támogatás. A Lendület-program a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez, Pálinkás Józsefhez kötődik, aki azt mondta, hogy az Akadémiának szakítania kell azzal a bürokratikus modellel, amely – nagy intézményeket, apparátusokat fenntartva – még a szovjet típusú tudományszervezésben gyökerezett. Nekilátott az átalakításnak, s az ennek eredményeképpen felszabaduló pénzeket a közvetlen tudományfinanszírozásra fordította.
Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.