Még viszonylag hűvös időben indultam a Gellért-hegyre június 22-én reggel. A Szabadság híd közepén megálltam, és néztem a Dunát. Hajók úsztak és horgonyoztak, nekem mégis üresnek tűnt minden, hiányoztak a víz felett repülő sirályok. Persze érthető, mert a dankák ilyenkor még a költőhelyeken vannak. Telepesen fészkelnek, több száz vagy akár ezer pár is együtt, és a fiatalok mostanában kezdenek repülni. Nyár végén, kora ősszel jelennek meg a Duna fölött.
Téged, három és egy Istenséget kérünk, úgy látogass minket, amiként tisztelünk; ösvényeiden vezess oda, ahová törekszünk, a világosságra, amelyben lakozol.
Ozsvári Csaba (1963–2009) ötvösművész a hazai és a nemzetközi egyházművészet – liturgikus ötvösség – kiemelkedő, másokkal össze nem hasonlítható, egyéni stílust teremtő alakja volt. Június 27-én a Tihanyi Bencés Apátságban Örömmel feléd címmel kamarakiállítás nyílt az emlékére. A tárlaton olvashatók a hitről és a művészetről vallott gondolatai, a róla szóló méltatások, és látható néhány illusztrációja, valamint műveiről készült fotók.
Motoros zarándoklatot, majd búcsút tartottak június 27–29-én a Hajdúdorogi Főegyházmegyében. Néhányan már június 27-én elmotoroztak Pocsajra. Részt vettek az esti vecsernyén, ahol megáldották őket és járműveiket, majd másnap a határt átlépve a zilahi hegyek felé vették az irányt, így indultak el Máriapócsra. A kerülő célja az volt, hogy Karakó Roland atya vezetésével útközben meg-megállva rövid lelkigyakorlatos elmélkedésekkel készüljenek a máriapócsi hálaadó napra.
