Az élet háza
Vers
A Szerelem végső ajándéka
A Szerelem, egy fénylő levelet
tartván dalnoka elé, így beszélt:
„Nézd a rózsát s az almafát, miként
bontja ki szirmát, méhet ejtve meg;
A Szerelem végső ajándéka
A Szerelem, egy fénylő levelet
tartván dalnoka elé, így beszélt:
„Nézd a rózsát s az almafát, miként
bontja ki szirmát, méhet ejtve meg;
A szív menedéke
Karjaim közt mint gyermek kuporog
időnként, ijesztő árnyak alatt,
elfordított arcából könny fakad,
mit érthetetlen aggály okozott:
(Részletek)
Kezed a hosszú fűben szétterül,
ujjhegyed átüt rajta rózsaként:
szemed békét ragyog. Színt vált a rét,
ahogy az ég beborul, kiderül.
Jól tudjuk, hogy a hollywoodi filmek sikerét nem annyira a különféle fesztiválokon elnyert díjak számában mérik. Sokkal inkább az számít, hogy mennyit hozott a konyhára – természetesen a bekerülési költségeket figyelembe véve – alkotóinak. És ha ez a mutató pozitív, bizton számíthatunk rá, hogy az adott produkciónak folytatása következik. Aztán a folytatást is folytatják. És ha már nincs tovább előre, mennek hátrafelé, azaz elkészítik a történet előzményét is. Így járt az X-Men, a Csillagok háborúja és legutoljára az Alien-sorozat, melynek előtörténetét Prometheus címmel vetítik a mozik.
A XX. századi magyar–lengyel kapcsolatok építésének egyik legkiemelkedőbb képviselője Lippóczy Norbert (1902–1996). Az ő sorsa is példa lehet arra, hogy a „napi aprómunka” mindennek az alapja. Ő ezt a közmondásos barátság építésének, gazdagításának jegyében végezte. Életműve és jelleme révén méltó hely illeti meg id. Antall József, Teleki Pál, Baló Zoltán ezredes, Varga Béla plébános, országgyűlési képviselő mellett. (A névsor folytatható.)
Bizánci egyházunk június 24-én, Keresztelő Szent János születésnapján így énekel: „Megjelent ma a nagy Előhírnök… a minden prófétánál nagyobb próféta, kinek nincs és nem is lesz mása, mert a… mécses után a mindent beragyogó Fény következik, a hang után az Ige, a vőfély után a Vőlegény, hogy a körülötte való népet az Úr számára előkészítse”. Liturgikus naptárunk alapján a szenteknek nem a földi, hanem a mennyei születésnapját szoktuk ünnepelni, amikor megszületnek az örök életre. Kivételes eset tehát „az Úr tisztes és dicső prófétájáé és előhírnökéé”, Jézuson (karácsony) és édesanyján (kisasszonynap) kívül nincs is több példa rá.
Szent királyunk belső viszály miatt nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg a napvilágot 1046 körül. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya.
Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte. Huszonkét éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe Salamon uralkodása idejében. László lett a csata főhőse. Sebesülten vette üldözőbe az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával. László legyőzte a kunt és a leányt kiszabadította. E hőstette valóságos legendával fonta körül alakját, s a következő századokban számtalan magyar templom falán festették meg.
Ha a liturgiában a bennünk imádkozó Lélek testünkön keresztül nyilvánul meg, úgy egyáltalán nem mellékes, sőt, a lényeghez tartozik, hogy milyen testtartással veszünk részt a szentmisén.