Évente többször is ellátogatok a Budakeszi határában húzódó Bodzás-árokhoz: tavasszal, majd később a nyár vége felé, amikor érik a bodza, és a fekete bogyók sok madarat csalogatnak az árokhoz. Most még virágoznak a bokrok, fehér szirmaik között rovarok mászkálnak. Az egyik tányér közepén rózsabogár rágcsált. Csodálatosan szép volt, amikor a napsugarak megcsillantak ragyogó zöld szárnyfedőin. Végigsimítottam az ujjammal, de talán észre sem vette, olyan elmélyülten táplálkozott. Az ösvény később egy darabon fák alatt folytatódik, és az éjszakai esőtől nedves talajon jókora éticsigák és két szépen tarkálló ligeti csiga mászkált. Kevesen járnak erre, de azért mindegyiket átsegítettem arra az oldalra, ahová igyekeztek. Amikor felemeltem őket, rémülten húzták be tapogatóikat, de gyorsan megnyugodtak, és boldogan másztak tovább a nedves avaron.

Akikért szurkolhatunk

A kajak-kenu az a sportág, amelyben – az elmúlt olimpiák fényében – mindenki egyértelműen érmeket, sőt aranyakat vár. Legnagyobb reménységünk a friss anyuka: Douchev-Janics Natasa.

Első sikerét még a 2000-ben, Sydney-ben rendezett olimpián érte el, ahol alig tizennyolc esztendősként, negyedikként végzett K-1 500 méteren. Ekkor még jugoszláv színekben indult a bácskapalánkai születésű lány, akit édesapja, Milan Janic ezt követően Fábiánné Rozsnyói Katalin edzőnő gondos kezei alá helyezett. Így a 2002-es szegedi Eb-n már magyarként szerzett ezüstöt a 200 méteres kvartettel. 2004-ben letette állampolgársági esküjét, majd Athénban először egyedül, aztán rá negyedórával Kovács Katival győzték le ellenfeleiket.

A magyar költészet számos gyönyörű verse szól az édesanyákról vagy az édesanyáknak. Petőfitől József Attilán át Ágh Istvánig szebbnél szebb költemények születtek. Az apákhoz kevesebb verset írtak a poéták. Hajdan talán nem volt szokás, talán nem is illett, vagy egyszerűen nem volt „férfias” az apa-fiú kapcsolatot versbe szedni. Ezért is ritka és szép kincsünk Kosztolányi Dezső Apám című verse. A beatnemzedék már nem volt szégyenlős, egy korosztály vallomása lett Zorán Apám hitte vagy Cseh Tamás Apa kalapja című dala.

Az apák, akár születtek ódák róluk hajdan, akár nem: fontosak. S hogy mennyire, arra hívja fel a figyelmet a mai nap is, amely hazánkban is az Apák Napja. Igaz, a katolikus egyház „hivatalosan” Szent József ünnepén, március 19-én tartja, de talán senki nem veszi zokon, ha ma is megemlékezünk róluk, akikre nagy szükségünk van.

Bár jó lenne romantikus, több száz éves históriáról mesélni, a tihanyi levendula története csak az 1920-as évekig nyúlik vissza. Bittera Gyula gyógynövénykutató – felismerve az illóolaj-tartalmú növények hazai termesztésének és feldolgozásának jelentőségét – Franciaországból hozatott levendulatöveket telepített a tihanyi bencésektől bérelt területre. Hamar kiderült: a félsziget különleges időjárási körülményeinek és talajának köszönhetően az itteni növények illóolaj-tartalma magasabb, mint a világhírű provence-i levenduláé.
A második világháború után igencsak elhanyagolt, többségében elpusztult ültetvényt az 1990-es években kezdték újra gondozni, illetve újabb telepítések is történtek. Így ma három területen, az öreg, az új és a kislevendulásban folyik a termesztés.