A hét szentje

Jézus édesanyja után minden bizonnyal ő a legismertebb nő az Újszövetségben. Ugyanakkor a legtöbb találgatás és legenda tárgya is. Alakja hol betániai Máriával, Márta testvérével, hol a Jézus lábát könnyeivel mosó, bűnbánó nővel, hol pedig a házasságtörő asszonnyal olvad össze. A középkorban úgy tartották, ő volt a kánai menyegző menyasszonya. Ma már egyértelműen a bűnből megtért nő szimbóluma. E kép azért alakulhatott ki, mert Lukács evangéliuma külön kiemeli, hogy Magdolnából hét ördög ment ki (8,2), a megszállottságot pedig évszázadokig a bűnnel azonosították.

Görögkatolikus lelkiség

A komolyan gondolkodó ember végső célja az üdvösség, amelyben földi élete lezárultával részesedhet. Hétköznapi módon fogalmazva nem más ez, mint a „mennyországba” való eljutás. Illés próféta története ezt látványosan mutatja be nekünk. Ő egészen különleges módon, tüzes szekéren jutott fel a mennybe. A nagy, látványos esemény egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy nem akárki juthat az Isten közvetlen közelébe, csak az, aki földi életében bizonyítja hozzá való hűségét. Másrészt pedig arra is rámutat, hogy az üdvösségre jutás nem egyszerű dolog.

Görögkatolikus egyházunk mindeme megfontolások alapján július 20-án nyilvános ünnepet szentel Illésnek. A próféták közül egyedül csak neki, pedig nem is volt író próféta, nem tartozott sem a kánoni négy nagy, sem a tizenkét kis próféta közé. Mégis nagy volt. Olyan nagy, hogy míg Mózes a törvény, addig Illés a próféták tanításának képviselője volt. Ezért szerepel így az Úr színeváltozásának evangéliumi eseményében és a belőle fakadó liturgikus ünneplésben is. Személyében ténylegesen összefoglalható a próféták tanítása, annak lényege: az Isten iránti hűség, az ő igaz ügyének képviselete, a nép irányítása és buzdítása arra, hogy maradjon meg az Isten által felkínált, egyetlen helyes úton.

Test és lélek imája

A liturgiában állunk, amikor imádságban Isten felé fordulunk, dicsőítjük, és megadjuk az érkező Úrnak a tiszteletet. Az ülés a figyelő, befogadó, tanulni kész ember testhelyzete. A zsolozsmában és a szentmisében elvileg akkor és csak akkor kellene ülnünk, amikor Isten szavát közösen hallgatjuk: az olvasmányok, a szentlecke felolvasása, valamint a szentbeszéd jelentik ezeket a pillanatokat. Az evangéliumot a hozzánk szóló, feltámadt Krisztus iránti tiszteletből állva hallgatjuk.

Az Isten szavára figyelő, befogadó ember egyik legszebb példája a betániai Máriáé, aki „odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait” (Lk 10,39). Ebben a gesztusban egyszerre van jelen a meghittség, a barátság, az odaadás és a tisztelet. E belső irányultságokat talán ebben a szóban lehetne összefoglalni: figyelem. Mária egyszerre tudja Jézust Urának, Mesterének és barátjának. Az iránta tanúsított figyelemben átadja magát neki.

A Biblia üzenete

Mennyire aktuális ez az evangélium! A tanítványoknak annyi a teendőjük, olyan sokan tolonganak reggeltől estig Krisztus körül, hogy még evésre sem marad idejük. Jézus pedig elviszi őket egy magányos helyre, egyedül.

Sokszor a mi életünk is egyetlen óriási rohanás. Hányszor nem is vagyunk ott igazán, ahol épp tartózkodunk, mert gondolataink már másutt járnak, már a holnap miatt aggódunk. A legtöbbször a felszínen maradunk, mert ahhoz is idő kellene, hogy leereszkedjünk a mélybe, és elgondolkodjunk: Ki vagyok? Merre tart az életem?