Tibor: A külön polcnak más szerepe is volt: a gyermek tudatába belevésődött, hogy az az övé, ott „mindent szabad”. Így könnyű volt megtanítani, hogy más viszont nem az övé. Soha nem kellett elpakolni előlük, hogy le ne szedjenek valamit, vagy le ne verjék a porcelánokat. Emellett kicsit nagyobb korukban már a rendrakást is maguk végezték, így hamar kialakulhatott bennük a rendszeretet bizonyos foka és igénye. Fontos volt számunkra, hogy minél előbb beleszokjanak a munka világába, és kötelességtudatuk ezen a területen is kialakuljon. Úgy éreztük, így jobban megbecsülik a munkát.
Ági: Általános iskolás korukban már voltak állandó feladataik, és volt a heti forgó. Együtt alakítottuk ki a rendszerét. Nem az volt a célunk, hogy feltétlenül olyan munkát végezzenek, amit nem szeretnek, és csak rájuk erőltessük. Az állandó feladataik olyanok voltak, amiket választottak, mert azokat szerették csinálni. Napi munka: teregetés, ruhaelpakolás, mosogatás; heti munka: fürdőszoba-takarítás, porszívózás, fűnyírás. A heti forgóban szerepelt a viráglocsolás, a szemétkivitel és a napi ágyazás a szülőknek. Ezek nem a kedvencek voltak, ezért váltották egymást hetente. Ez éveken át nagyon szépen működött, de két nagy gyermekünk már Pesten tanul, így most új rendszer kidolgozása a feladatunk.
Egyik este vacsoránál mesélték a gyerekek a vendégeinknek, hogyan megy nálunk a házimunka. Krisztina egyszer csak rám nézett, és megkérdezte: „Anya te mit is csinálsz?” Hirtelen elgondolkodtam, hogy tényleg, nekem mi is a dolgom otthon. Anyukám olyan jót mulatott e helyzeten, hogy még ma is fülembe cseng a nevetése. Néhány feladatunk azért nekünk is van, de az biztos, hogy nagyon gyakorlatiasak és ügyesek a gyermekeink.
és Hortobágyi Tibor,
a Családi Életre Nevelés program tanácsadói
