Lábjegyzet egy klasszikus regényhez
A Quo Vadis egyik korai filmváltozatának kópiáját találták meg nemrég a XXIII. János pápa által 1959-ben alapított, több mint hétezer alkotást őrző vatikáni filmarchívumban. A Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz 1896-ban megjelent regényének világsikerét mutatja, hogy már 1902-ben (francia) film készült belőle, amelyet 1912-ben, majd 1925-ben újabb – még néma (olasz) – verziók követtek.
tisztelet a Nyugat folyóirat szerzőinek
évszázad távolából
ér el hozzám fényetek
ismeretlenül ismert
óriás csillagrendszerek
Párát lehelnek ki szemben a kék hegyek,
s hosszú felhőbordák közt dobban a nap
még párat, egyre lassuló ütemben, majd
a sárga szív bíborba lobban s kiárad.
Kovách György alezredes emlékének
1945. augusztus 19. Már nem számolom a kilométereket, csak tudomásul veszem, hogyan tűnnek tova a ködben. Hangosan fúj a szél, felmagasztalja a hegyek közé szorított tájat, lesikálja róluk a felhők árnyait, égig érő fákká növeli hitemet.
Napok óta úton vagyunk, megpihenni nincs módunk. Küldetésünk kivételes erőpróba. Katonaemberhez méltó férfias kihívás. Gondviselőnk Isten. Gépkocsink szállítmánya a Szent Jobb. Magyar testvéreink hazavárnak augusztus huszadikára.
A csend elálmosít, szárnyai alá veszi fejemet, becézve simogatja arcomat, gyöngéden elringat. Nincs szavunk egymáshoz, zárt szájjal befelé beszélek, a pillanatból nyíló múlt alakjai benépesítik álmaimat.
A hét szentje
Ő az első amerikai szent, aki az Újvilágban született. De Latin-Amerikában nemcsak ezért övezi nagy tisztelet, hanem azért is, mert meghatározó alakja a földrész egyháztörténelmének. 1586-ban született az alig több mint ötven évvel korábban alapított Limában, amely akkoriban a spanyol gyarmatbirodalom jelentős központja volt. A keresztségben az Izabella de Flores nevet kapta. A Róza becenév volt, amely később a bérma-, majd a szerzetesi neve lett.
Görögkatolikus lelkiség
Megfelelően mély történelmi ismeretek híján és talán kissé felszínesen ítélkezve csodálkozhatunk, miért ünnepeljük kiemelkedő liturgikus ünneppel Szent István királyunkat a magyar görögkatolikus egyházunkban. (Bevallom, fiatalkoromban jómagam is azok közé tartoztam, akik nem egészen értették ezt.) István királyunk ugyanis a nyugati kereszténység felé fordult, s a hazánkban már korábban is virágzó bizánci térítést kevéssé pártolta. Mégis nagy ünnepet kapott, 2000-ben pedig az ortodox egyház is szentjei sorába iktatta. De már őseink is megemlékeztek róla. Nemcsak egyszerű imádságaikban, hanem a szertartásaikban is, ahogyan tették ezt egy évezreden keresztül valamennyi királyukkal, akinek éppen uralkodása alatt éltek.
A liturgia alapelemei
Mindennek megvan a maga órája a nap alatt” – olvassuk a Prédikátor könyvében (3,1). Így a liturgiának is megvan a maga ideje: ünnepléseinknek van időpontja, percre pontosan megvan az ideje, ameddig tart. Ám mindez fordítva is igaz: az időnek is megvan a maga liturgiája. Bevisszük az időbe az Úr adta üdvösséget, hiszen a liturgikus cselekményekben, kiváltképp a szentmisében, „üdvösségünk műve folytatódik”.
A Biblia üzenete
Tovább olvassuk a János-evangélium 6. fejezetét. Az Eucharisztiáról szóló kafarnaumi beszéd e vasárnapi részében Jézus kijelenti: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” A beszédet hallgató zsidók botránkoznak, vitatkoznak egymás között: „Hogyan adhatja ez, József fia, testét eledelül nekünk?” Jézus észreveszi a zavart kételkedést, és még jobban megerősíti: „Az én testem valóságos étel, az én vérem valóságos ital.” Nem csodálkozhatunk a hallgatóság zavartságán. Hiszen valóban „kemény beszéd” ez, hihetetlen, amit a názáreti próféta állít!