A közreműködő: Ferencz Éva

Az igazi előadóművész – legyen szó bármilyen műfajról – számomra mindig médium, aki az előadása során kapcsolatba kerül az égiekkel, hogy lehozzon számunkra valamit a Földre. Egyféle szertartás ez… Ferencz Évát nem először láttam-hallottam énekelni. Minap a Litea könyvesboltba, Katona Pál, a Kaliforniából hazalátogató magyar költő kötetének bemutatójára hívták meg. Elhivatottságból, a jó vers iránti szeretetből vállalta a fellépést. Ferencz Éva volt az irodalmi műsorban „a műsor”. Egyszerű, fehér ruhában, régi, csángó szőttes övvel a derekán, sámándobbal a kezében áll közönsége elé. Majd felcsendül a dal: Édes hazám / Magyar hazám / Itt nevelt fel / Apám anyám / Itt ringattak a bőcsüben / E szép honnak szent ölében.

A 65. Locarnói Filmfesztivál ökumenikus díja

A locarnói filmekből és a köréjük épített kulturális, média- és gazdasági jellegű tevékenységekből, vásárokból, szakmai beszélgetésekből, sajtótájékoztatókból, életmű-bemutatókból összeállított filmes piac múlt vasárnap zárta kapuit. Idén részt vehettem a fesztivál történetében negyvenedik alkalommal öszszehívott ökumenikus zsűri munkájában. Amerikai, francia, olasz, svájci és német kollégáimmal a nyilvános szakmai vetítéseken végignéztük a tizenkilenc versenyfilmet és a más kategóriában bemutatott jó néhány játékfilmet. Mivel ez a fesztivál (sok más hasonlóval szemben) tartalmaz versenyprogramot is, így a nemzetközi zsűri mellett a fesztivál által meghívott, úgynevezett független zsűrik is adtak ki díjakat. Ezek egyike az ökumenikus zsűri díja, amely sokak szerint a filmkritikusok (FIPRESCI) díja mellett a legnagyobb tekintélyűnek számít.

Lábjegyzet egy klasszikus regényhez

A Quo Vadis egyik korai filmváltozatának kópiáját találták meg nemrég a XXIII. János pápa által 1959-ben alapított, több mint hétezer alkotást őrző vatikáni filmarchívumban. A Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz 1896-ban megjelent regényének világsikerét mutatja, hogy már 1902-ben (francia) film készült belőle, amelyet 1912-ben, majd 1925-ben újabb – még néma (olasz) – verziók követtek.

                         tisztelet a Nyugat folyóirat szerzőinek

évszázad távolából
ér el hozzám fényetek
ismeretlenül ismert
óriás csillagrendszerek

Párát lehelnek ki szemben a kék hegyek,
s hosszú felhőbordák közt dobban a nap
még párat, egyre lassuló ütemben, majd
a sárga szív bíborba lobban s kiárad.

Kovách György alezredes emlékének

1945. augusztus 19. Már nem számolom a kilométereket, csak tudomásul veszem, hogyan tűnnek tova a ködben. Hangosan fúj a szél, felmagasztalja a hegyek közé szorított tájat, lesikálja róluk a felhők árnyait, égig érő fákká növeli hitemet.

Napok óta úton vagyunk, megpihenni nincs módunk. Küldetésünk kivételes erőpróba. Katonaemberhez méltó férfias kihívás. Gondviselőnk Isten. Gépkocsink szállítmánya a Szent Jobb. Magyar testvéreink hazavárnak augusztus huszadikára.

A csend elálmosít, szárnyai alá veszi fejemet, becézve simogatja arcomat, gyöngéden elringat. Nincs szavunk egymáshoz, zárt szájjal befelé beszélek, a pillanatból nyíló múlt alakjai benépesítik álmaimat.