Várom, hogy agyonlőjenek
Rettegésem minden
másodperccel hatalmasabb
hatalmas vagyok
akár a rettegés egy másodperce
a rettegés mindensége vagyok
én vagyok a világmindenség.
Szemben a kivégzőosztaggal
A hónap költője
Szeptember költője az Új Ember hasábjain egy lengyel szerző, a magyar nyelvterületen teljességgel ismeretlen Anna Świrszczyńska (1909–1984). Varsóban született, egy festő lányaként. Vezetékneve egy hanyag hivatalnoknak köszönhető, aki a csupán nekünk, magyaroknak képtelenül bonyolult Świerczyński nevet két hibával írta az anyakönyvbe. (Szláv családnévről lévén szó, az -a végződés természetes változtatás volt.) Édesapja, akinek életműve újrafelfedezésre vár, elsősorban történelmi témájú képeket alkotott. Świrszczyńska gyakran felidézte, hogy édesapja műtermében, a méteres vásznak között nőtt fel: tanítás után ott írta meg a leckét, ott is aludt. A család tartós szegénységben élt. Édesanyja, aki a Petőfi Sándor által is megénekelt Osztrolenkában nőtt fel, egy helyi dúsgazdag üzletember jövendőbelije volt – ám ama hetekben a városba érkezett egy fiatal varsói piktor, hogy restaurálja a templomi festményeket…
De Paul (Páli) Vince Szeptember 27.
A hét szentje
Páli Szent Vincének igazán regénybe illő élete volt: szegény parasztfiúból Ausztriai Anna királyné (pontosabban akkor már Franciaország régense) tanácsadója lett. Szülei kívánták, hogy pap legyen, bár családjának nem volt pénze a taníttatására, így igencsak eladósodott, mire felszentelték. Miután hiába pályázott egy plébániára, két évre nyoma veszett. Saját elmondása szerint török kalózok eladták rabszolgának, de ezt semmilyen történelmi bizonyíték nem erősíti meg. Néhány év múltán rendeződtek anyagi gondjai, bár meglehetősen nyughatatlan pályát futott be: IV. Henrik király első felesége, Valois Margit házi káplánja, majd Clichy plébánosa, később házitanító Gondi grófnál, s ismét plébános Chatillon-les-Dombes-ban.
A tiszta imádság
Görögkatolikus lelkiség
Ki ne törekedne arra, hogy minél tisztább legyen az imádsága? Általában megelégszünk annyival, hogy próbálunk minél jobban odafigyelni az imánkra, minél összeszedettebben mondani a szavait. Ez helyes is. A bizánci egyház görög atyái azonban néhány mélyebb szempontra is felhívják a figyelmet. Ha szó szerint értelmezzük, a tiszta imádság az, amely mentes a szétszórtságtól s minden indulattól, ami nem tartozik az imához. Ám a fogalomnak ennél bővebb jelentése, illetve értelmezése is lehetséges, mégpedig annak alapján, hogy milyen értelmet tulajdonítunk neki.
„Földre borulva imádkozott”
Szerzetesség és liturgia
A megpróbáltatás és kétség idején jó, ha kéznél vannak szavak és mozdulatok, amelyek támogatják ilyenkor botladozó imádságunkat.
Jób, miután mindenét, ami drága számára, elveszíti, földre borulva mondja el megrendítő imáját: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (Jób 1,20–21)
Ki a nagyobb közülünk?
A Biblia üzenete
Jézus mindig életével és szavával tanít, ebben a részben azonban tudatosan akar átadni tanítványainak valamit, ami saját életének és küldetésének lényegéhez tartozik. Emberi tapasztalatának és istenkapcsolatának középpontja ugyanis, ahogyan küldetése és benne a szenvedés értelme kezd konkrét értelmet kapni. (E formálódó tudásban a Bölcsesség könyvéből való olvasmányunkban megjelenő, a jó elpusztítására irányuló gonosz vágy áll szemben a válaszos zsoltár bizalmával, hogy Isten mégis megsegít.)
Mátraverebély-Szentkút
A lélek kész, a környezet megújul
Közel két és fél milliárd forintot (2 milliárd 470 millió 353 ezer 453 Ft) hagyott jóvá a kormány szeptember elején a Regionális Operatív Programok keretében, európai uniós pénzösszegek felhasználásával a nemzeti kegyhely turisztikai fejlesztésére. A 2011–2013 között meghirdetett program nyomán – mint a kormányhatározat fogalmaz – „egy, a XXI. századi igényeket kielégítő zarándokközpont jön létre”. Milyen felújításokra és új építkezésekre készülnek a zarándokhelyen? Az alábbiakban ezeket tekintjük át.
A zarándoklat: rítus és közösségi élmény
Korpics Márta kommunikációkutató korunk vallásosságáról és a lélek toronyugrásáról
A szent helyek felkeresése már a korai középkortól kezdve a keresztény vallásgyakorlat része volt. A hagyomány társadalmi jelentése és személyes tartalma minden időben az adott kor vallásosságának függvénye és egyfajta tükre volt. Hogyan értelmezhetjük napjaink egyre szélesebb körben terjedni látszó zarándoklási szokásait? Erről kérdeztük Korpics Mártát, a Pécsi Tudományegyetem Vallásszociológiai Kutatócsoportjának tagját, aki kommunikációkutatóként foglalkozik e témával.
– A zarándoklás ma reneszánszát éli. Sorra épülnek ki zarándokutak Magyarországon és a Kárpát-medencében is. Mi lehet ennek a társadalmi oka? Növekvő lelki igényt jelez ez a tendencia?
– A vallás voltaképpen érzelmi kötődés; a vallásos emberek szeretnék minél közelebb érezni magukhoz Istent, a vele való kapcsolatba kerülés egyik formája pedig a vallási élmény. A zarándoklat olyan intenzív élmények birtokába juttatja a zarándokokat, amelyek szükségesek számukra vallásosságuk megéléséhez és megerősödéséhez. Azért válhatott ismét népszerűvé ez a hagyomány, mert rendkívül telített: egyszerre mozdítja meg az ember testét, szellemét, érzelmeit és gondolatait.