Dodona
Parallax – nézetek kora
Amióta ember az ember, mindig szerette volna előre sejteni a jövőjét. Ama szorongatottságából előretekintve kiszámítani a biztató reményt. S ha nem is lenne az a jövő olyan, mint amelyet szeretne, a biztosan tudott rossz még mindig elviselhetőbb a bizonytalanságnál.
A nagy és nemes kultúrák hagyományaiban a jövő megtudakolására jósokat kerestek fel az uralkodók, házasságra készülvén, hadba indulván, más jelentős döntéseik előtt. De a hétköznapi ember is figyelte a természet változásait, a madarak röptét, más ritka jelenségeket, hogy ezeket jeleknek tekintve megsejtse jövőjét.
Filmünnep a Bükk peremén
Véget ért a Miskolci Jameson CineFest
Szeptember 14. és 23. között rendezték meg Miskolcon kilencedik alkalommal a Jameson Nemzetközi Filmfesztivált. A hatszázhuszonnégy akkreditált vendég, a mintegy száz újságíró és a közel tizenötezer néző részvétele azt jelezte, hogy a korábbi évekhez viszonyítva jelentős előrelépés történt a szakmai közösségek elérése és a közönségszervezés terén is. A névadó whiskygyártó, Miskolc város vezetése, a térség parlamenti képviselője vagy épp az Emberi Erőforrások Minisztériuma a maga módján idén is segítette a filmszemlét Miskolcra álmodók terveinek teljesülését. Bíró Tibor, a fesztivál ötletgazdája és fáradhatatlan igazgatója, valamint kiváló csapata, Madaras Péter, Csákvári Géza, Muszatics Péter és segítőik lankadatlan lelkesedéssel hozzák létre, lehelik életre és bonyolítják le évről évre Magyarország legnagyobb filmszemléjét.
„Hadseregnek a nehézlovasság”
A képes sajtó Magyarországon, 1780–1880
„Fogj egy sétapálcát, és légy vidám” – Fényes Szabolcs egykori slágere jutott eszembe, amikor megláttam a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán egy régi szerkesztőségi íróasztalt, rajta néhány gyertyalámpát, cizellált papírvágó kést és néhány finom fából faragott sétapálcát a fogashoz támasztva. A látogató szeme előtt egy letűnt világ kel új életre, amelyben még „minden szép volt”, ahol még számított a minőség, ahol nem kellett rohanni. Akkoriban másképp mérték az időt… Az ember mintha egy jókedvű vásári forgatagba került volna, úgy elevenednek meg a XIX. század gazdag ornamentikával díszített, fa- és rézmetszetes, litografált sajtótermékei. Manapság, amikor vizuális robbanásról beszélnek, és képek milliói zúdulnak ránk válogatás nélkül a világhálón és a televízión keresztül, azt gondolhatnánk, hogy a sok kép csak a fejlett digitális korszak sajátossága.
A naplemente története
Este van,
fogytán a szó
a Házban.
Mosolyog a naplemente.
Már nem emlékszem a szemedre,
olyan voltál, mint október 23-án
az a vidéki, ki félelmét feledve
követelte:
Adjatok helyet! Magyarország az enyém is!
Körömvers
hazaérkeztem a nyelvbe
minden szó elégve
bezár az utca
a hamuba sült ige
nem sétál kedvére
Ünnep
valamikor a sovány vasárnapok
úgy tántorogtak
mint megboldogult mennyasszonyok
a háromnapos lakodalomra
távolról jöttek mégis hazataláltak
Kisboldogasszony napja
Soványodott egregyi Madonna,
Orcád megrezzen a rigószóra.