A hét szentje

Gyermekkorában Európa fele már lángokban állt a vallásháborúk miatt. Igaz, ez a virágkorát élő, a római katolikus hitben hűségesen kitartó Spanyol Birodalomban kevésbé érintette a hétköznapokat. Ugyanakkor a társadalmi és spirituális változásokat nem lehetett elkerülni – új kor kezdődött.

Ennek vált meghatározó alakjává Keresztes János, aki Juan de Yepes y Álvarez néven született egy szegény kasztíliai családban. 1563-ban lépett be a kármelita rendbe, amely Salamancába küldte teológiát tanulni. Itt elsajátította a héber és az arámi nyelvet, és nagy figyelemmel fordult a Biblia felé. Bár akkoriban tiltott volt nemzeti nyelvre fordítani a Szentírást, ő lefordította spanyolra az Énekek énekét.

Görögkatolikus lelkiség

A világ minden táján, ahol keresztény közösségek léteznek, a gyermekek különösen is várják december 6-át, Szent Miklós ünnepét, mert ezen a napon megérkezik a Mikulás, akinek puttonyában kiosztandó ajándékok, elsősorban édességek rejtőznek.

Hála Istennek, már túl vagyunk azon a korszakon, amely a valóságosan létező, egyes történészek szerint az első egyetemes nikaiai zsinat (325) okmányait aláírásával is ellátó mürai Miklós püspököt a legendák világába akarta sorolni. Templomainkban és vallásos családjainkban nem a prémes bundába öltöztetett, krampuszokkal körülvett, szenthez méltatlan viselkedésű Télapót várjuk, hanem az igazi Mikulást tiszteljük. A szent életűt, akinek példájából a tiszta szeretetre kapunk ösztönzést és buzdítást az önzetlen jótékonyságra. Mert ő ilyen volt, és erre ad példát. Az ő puttonya ezzel van tele.

A liturgia alapelemei

Nagy Szent Leó pápának van egy szentbeszéde, amelyben a Boldogságos Szűz méhében végbement csodához hasonlítja azt a másik hatalmas kegyelmet, amelyben a megkeresztelt ember részesül keresztelésekor. Ahogyan Mária méhében a Szentlélektől megfogan Isten örök és vele egylényegű Fia, majd e Szűz méhéből megszületik, így születik meg a keresztvízből és a Szentlélekből a megkeresztelt ember az egyház „méhéből”. Egyházunk így és ezért „Anya-szentegyház”. S éppen ezért nem túlzás azt állítani, hogy a templom falai az ölelő és szerető „Anyaszentegyház” testét szimbolizálják, amelyet átjár a Szentlélek kegyelme.

A Biblia üzenete

Szent Lukács evangéliumában és az Apostolok cselekedeteiben három életutat tár elénk: Jézusét, Keresztelő Szent Jánosét és Pál apostolét. Mindhárom életút kiteljesedik a szeretetben, célba jut, részese lesz Jézus dicsőségének, mégpedig a gonoszság áradásával (1Jn 5,19) szemben, ártó szándéka ellenében.
Szent Lukács műveiben a gonoszságot a hatalom testesíti meg, melyet a sátán kínál fel Jézusnak (Lk 4,4). Ez a hatalom maga a bűn, a „jöjjön el az én országom”, az uralom gőgje. Ez az a hegy, melyet le kell hordani, mert szakadékot teremt (Lk 3,5) Isten és ember között. Szent Lukács írásaiban vázolja a hatalmi viszonyokat. Egyrészt azért, hogy az eseményeknek történelmi hátteret adjon, de még inkább azért, hogy érzékeltesse, milyen közegben kell teljesítenie küldetését Jézusnak, a Keresztelőnek és Pálnak. Világi és egyházi hatalmasságok neveit olvassuk. A legtöbbjük korrupt, züllött, harácsoló és gátlástalan gyilkos.