Az együttlét öröme

 

„Nemrég palacsintát sütöttem” – dicsekszik a hétéves Botond, akiről azt is megtudhatjuk, közös szobában lakik Csabival. Ám a négyéves Fülöp közbevág: „A múltkor gofri volt ám!” A minap pedig kézműveskedett a család. „Festettem, angyalt készítettem, meg almát és karácsonyfát” — számol be a hároméves Anka. Közben a gyerekek boldogan mutatják be legkisebb testvérüket, a héthónapos Bertát. Stramm kislány, még az sem zavarja, ha bátyja a nyakába ülteti a maciját, édesen nevet tovább.

Nem maradhatnak el a családban a koszorú körüli közös reggeli és esti imák. Játékosan és örömmel várják a karácsonyt. Például minden jótettért egy kanál lisztet tesznek a tálba, hogy aztán tortát süssenek belőle a Kisjézus születésére. Zoknijaikban minden napra van egy kis finomság, mellette meg egy szeretetcselekedet. Adventi naptárukba csupa családi program került: diavetítés, éneklés, mézeskalácssütés. „Hogy több időnk legyen egymásra, mindnyájan kivesszük a részünket a házimunkából, én magam is többet segítek a konyhában” – avat be az édesapa.


Azt is elmondja, hogy a szenteste náluk már délután elkezdődik. „Kórházlátogatás van olyankor – folytatja nagyfia, Csaba –, betegekhez megyünk, énekelünk, sütit viszünk nekik. Utána a betlehemezésre indulunk, aztán haza. Megkapjuk az ajándékokat, vacsorázunk, s egész este játszunk.” Apja hozzáteszi: „Van ám pár perc az este folyamán, amikor megállunk, énekelünk, felolvassuk az evangéliumot.”

 

„Ilyenkor adventben megpróbáljuk picit még jobban szeretni egymást, s általában az együttlét örömére neveljük a gyermekeinket, arra, hogy a legnagyobb ajándék, hogy együtt lehetünk” – fejti ki az anyuka. Mint mondja, ajándékozásban mindig is az egyszerűségre törekedtek. Egy-egy csomagot kap minden gyerek, apróságot, amire vágyik, s olyasvalamit, ami a személyiségét is gazdagítja. A két nagyfiúnak sincs még például mobiltelefonja. „Amíg lehet, távol tartjuk őket az ilyesmitől. Az iskola nincs messze. Nem tudnánk hozni-vinni őket, de megbízunk bennük, hogy időben hazajönnek. A bizalom tehát egyelőre kiváltja a telefont” – vallja az édesapa. A szülők arról is mesélnek, hogy nemcsak adventben igyekeznek a lehető legtöbb időt együtt tölteni, hanem az év minden más szakában is. Sokat kirándulnak, rendszeresen találkoznak más, hasonló korú gyerekeket nevelő családokkal, s plébániai és iskolai programjaik is szép számmal vannak. Nóra és Csaba arra is szánnak időt, hogy néha egy kicsit kettesben legyenek. Ha sétálni mennek, a közösségből egy-egy egyetemista vigyáz a gyerekekre, s a nagyszülőket is „be lehet vetni” – többek közt akkor, ha a fiatalok elutaznak, merthogy egy kettesben eltöltött hétvégét minden évben beütemeznek.

„A legfontosabb, hogy minden gyermekünkre találjunk időt külön-külön is, hogy legyenek olyan alkalmak is, amikor csak egyikük van velünk, s azt csináljuk, amit a legjobban szeret – mondja az anya. – Minden lehetséges közös percet elcsípni – kétségkívül ez a legnagyobb kihívás számunkra.”