Pici Lili az Okosboltban

Fogyasztóvédelemről gyerekeknek

Ha belépünk egy élelmiszerboltba vagy egy nagyáruházba, már meg sem lepődünk azon, hogy a pénztár közelében helyezték el a csábító csomagolással ellátott, ám a fogakra rendkívül káros cukorkákat, nyalókákat. Apró ajándék az üdítősüvegen, s a gyerekek természetesen azt szeretnék megvenni, nem a százszázalékos gyümölcstartalmú, jóval szürkébb kinézetű palackot. A marketing tudorai elsősorban a profit nagyságával törődnek, őket az eladási statisztikák érdeklik, nem az, hogy egy termék mennyire egészséges vagy biztonságos. A kevésbé rutinos, jóhiszemű emberek pedig gyakran belesétálnak az alig észrevehető csapdákba. Hogyan lehetne ezen változtatni? Miként volna elérhető, hogy gyerekeinkből tudatos vásárlók legyenek, s hogy felnőve saját maguk és majdani családjuk egészsége érdekében ne vásároljanak cukros üdítőket, ízfokozóval dúsított félkész ételeket, olcsó, ám sok esetben életveszélyes elektronikai eszközöket?

Mikortól apa egy apa?

Felkészülő

Tibor: Nagyon aktívan részt vettem a gyermekvárásban, ennek ellenére kicsit irigykedtem Ágira: mennyivel könnyebb egy nőnek megérezni és megélni az anyaságát! Izgatottan figyeltem magamon, mikorra alakul ki bennem az érzés, hogy apa vagyok.

Amikor Tibor fiunk megszületett, örültem, hogy Ági is, ő is egészségesek. Büszke voltam, hogy én is fiús apuka lettem, de nem éreztem magamon az apaságot.

Onnantól kezdve, hogy hazajöttek a kórházból, én fürdettem a kicsit. Délután öt óra körül értem haza a munkából, és mindig egy kis játék következett. Sokat foglalkoztam a fiammal, de négy-öt hónap is eltelt, mire feltűnt, hogy az egyébként rendkívül jól alvó gyermekünk délután négytől hétig szinte mindig ébren van. Vár, engem vár: az apukáját. Ha kivettem a kiságyból, már nevetett. Szerette a gyömöszölést, a csiklandozást, nagyokat kacagott közben. Tudatának fejlődése és az erre való ráeszmélésem hozta ki belőlem a tényleges érzést: apa vagyok. Lehet, hogy kicsit sok idő kellett hozzá, de nagyon jó érzés volt.

Arctalan vándorok

Felkészülő

Magda nővér közel lakott hozzánk. ’89 után nem költözött be rendje újjáalakult központjába, hanem maradt saját egyszerű, de praktikusan berendezett házacskájában, s később ott is hunyt el. Amikor reggelente munkába indultam, ő már rendszerint hazafelé tartott a hajnali szentmiséről.

„Szegény fiatalok! Mi van a fiataljaival?” – kérdezte gyakran. Soha nem volt egyetlen ítélkező szava sem, csak aggódás és féltés élt benne a szenvedélybetegek iránt. Néhány rövid esetismertetés után általában könnyezve engedett utamra.

Jókedvre hangolva

A szalézi rend centenáriumi évének megnyitóján

A Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, az eseménysorozat fővédnöke nyitotta meg a centenáriumi évet. Az ünnepi alkalmon közreműködött az Egyetemi templom Don Bosco ének- és zenekara. Az esemény díszvendége Adriano Bregolin rendfőnöki vikárius volt, Rómából.

A megnyitóra Kazincbarcikáról különvonat érkezett, amelynek első nyolc kocsijában a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium, az utolsó háromban pedig a Don Bosco Szakiskola diákjai és tanárai ültek.

Kiállítás a szaléziakról a budai Várban

Ugyanezen a napon Erdő Péter megnyitotta A jókedv rendje – Szaléziak című kiállítást, amely a szalézi szerzetesrend magyarországi letelepedésének 100. évfordulója alkalmából a Budavári Palota E épületében, a Budapesti Történeti Múzeumban látható.

B. Varga Judit történész-muzeológus, a kiállítás rendezője hangsúlyozta: a tárlat igyekszik visszaadni a szerzetesrend vidám életszemléletét, valamint bemutatja lelkigondozói és oktatói tevékenységét.

A szerzetesrendek közös jövője

A Szív Lelkiségi Központban a múlt hétvégén megbeszélést tartott a Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciája (FSZK) és a Magyar Rendfőnöknők Konferenciája (MRK) elnöksége, azzal a céllal, hogy hosszú távú tervet készítsenek, és számba vegyék a további feladatokat. A tanácskozás illeszkedett az eddigi együttműködések sorába, de ebben a formában most rendezték meg először.

A szerzetesrendek együttműködése társadalmi üzenet

Reményteli realizmussal

Elöljárók a szerzetesi hivatás jövőjéről

A Diognétoszhoz írt levél, mely a II–III. század fordulóján keletkezett, azt írja, hogy olyan a keresztény ember a világban, mint a lélek a testben. Talán nem túlzás úgy tekinteni a szerzetességre, mint akik ugyanezt a lélekhordozó szerepet testesítik meg, csak az egyházon belül. A szerzetesi hivatások napját minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án tartjuk. Ez alkalomból kérdeztük Labancz Zsolt piarista tartományfőnököt, a Férfi Szerzetesrendek Konferenciájának elnökét és Deák Hedvig domonkos nővért, a Női Szerzetesrendek Konferenciájának elnöknőjét a szerzetesség küldetéséről, feladatairól.

Labancz Zsolt piarista tartományfőnökkel beszélgettünk

Magyarországon harmincnál is több férfirend van, egymástól sokban eltérő küldetéssel. Hogyan lehet mégis összefogni őket?

– Valóban, életformájukat – monasztikus, kolduló, illetve apostoli – vagy történetüket tekintve is sokféle rend létezik ma Magyarországon. A Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciájának két célja van. Egyrészt összefogni a különböző szerzetesrendekben meglévő erőforrásokat és elkötelezettségeket, másrészt elősegíteni a rendek közötti együttműködést. Hisszük, hogy az összefogással nagyobb energiákat mozgósíthatunk, mint külön-külön. Ez persze visszahat majd az egyes közösségekre is.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.