Szemléletes kifejezéseink vannak arra, milyen az, amikor csapás ér bennünket. Padlóra kerülünk, térdre kényszerülünk, leterítenek bennünket… Legtöbbször nem szó szerint értjük ezeket a kifejezéseket, de élnek köztünk olyanok, akiknek nem kell szimbólumszótár ahhoz, hogy tudják, mit jelent az: lábra állni.

Jacques Poulin-Denis előtt húszévesen hatalmas balett-táncos karrier állt, ám egy autóbaleset következtében elveszítette a jobb lábát. Azt gondolnánk, egy ilyen tragédia végérvényesen összetör egy fiatalembert, aki a lábát nem „pusztán” járásra használja. Hiszen a tánc jelenti számára a munkát, a hivatást, a kikapcsolódást, a megélhetést, egyszóval mindent. Jacques Poulin-Denis is kétségbeesett. Hol sírva, hol üvöltve, hol rezignáltan, hol fáradtan, hol dühösen tette fel a nagy kérdést: miért? Majd végül a traumát leküzdve úgy döntött: felépül, újra megtanul járni, és táncolni fog.

Valentin napja megosztja az embereket. A rendszerváltás idején lepték el az üzleteket az erre a napra ajánlott ajándéktárgyak, virágok. Sokunk még ma, húsz évvel az ünnep „importálása” után sem tud mit kezdeni vele.

Pedig Szent Bálint napja nem új keletű hazánkban sem. Már az Érdy-kódex (1527) is megemlíti, hogy a nyavalyatörésre (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet. A szent a Magyarországra betelepülő sváboknak köszönhetően vált igazán ismertté. Freskója látható a baranyai Töttös templomában, Bólyban pedig kápolnát emeltek tiszteletére. A népi megfigyelések szerint, ha február 14-én hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, ezen a napon választanak párt a verebek, és ekkor térnek vissza a vándorló vadgalambok.

Többévnyi szünet után újra van magyar könyvesboltja Pozsonynak. Az üzlet a magyar kultúra napjának alkalmából nyitotta meg kapuit a pozsonyi magyar intézet nappali kávézójában. Létrehozásának ötlete tavaly ősszel merült fel, és az indokolta, hogy a városban már évekkel korábban megszűnt az utolsó magyar könyvesbolt is.

Kiskertünkben nemrég kinyílott a hóvirág. Néhány napig úgy hitte, eljött az ő ideje, azután hirtelen vastag hóbunda alatt találta magát, s igen hideg, fagyos napokat kellett túlélnie. Majd egyszer csak megszólalt a fekete rigó, a hó elolvadt, s a tavaszi szél hírmondója borzolta barátságosan a kis virág törékeny leveleit. Mostanában nehéz eldönteni, vajon milyen évszakban járunk. Hol jeges úton csúszkálhatunk, hol meg a sarat dagaszthatjuk. A tél olykor inkább a tavaszra emlékeztet. Böjti szelek fújnak, a fák-bokrok rügyei nyiladozva lesik a jó időt. Hamarosan véget ér a farsang is, lejár a vígság, a mulatozás, az evés-ivás ideje.

Gyermeklélek

Meghalt a nagypapa a kórházban. Hatéves Anna unokámnak ezt mondták a szülei: „A Tata nem jön többé haza, mert felment a mennyországba a Jézuskához.” Mire ő ezt válaszolta: „Még szerencse, hogy nem halt meg.”

Lázár Lászlóné,
Halásztelek