Metamorfózisok
Szorosan egymás mellett
állnak ezután is
a néma hétköznapi tárgyak.
Tudom, túlélnek engem,
s hogy csupán létem kísérői
voltak, érintve szorongást okoztak.
Bibliát tartok így a kezemben.
Csendek és beszédek
Nézőtér
Ígérem, rövid lesz… Ha a mozgókép világrendjében létezik tökéletes vagy ahhoz nagyon közeli alkotás, akkor A király beszéde az. Tom Hooper sokszorosan Oscar-esélyes filmje a legjobb értelemben vett európai mozi, amely nem a 3D és a szupertechnikák szemfényvesztésével él, hanem azonosuló színészi játékkal, az átélhető emberi dráma és a hétköznapi humor mesteri adagolásával ragadja magával a nézőt. Olyan film, amelyet nem érdemes és nem kell hosszan elemezgetni, nem szükséges tudálékosan kontextusba és filmtörténeti stílusirányzatok sorába állítani, de még arra sem ad lehetőséget, hogy valaki élcelődni tudjon apró hibáin, esetlegességein. Mert ez a film úgy jó, ahogy van. (No jó, Churchill megidézése talán túlzottan karikatúraszerű lett.) A recenzió üzenete tehát: mindenképpen látni kell!
Szeretet
Helyetted én megyek pokolra.
Csepcsányi Éva (1985) Budapesten élő költő,
a Sapientia Szerzetesi Egyetem végzős hallgatója
Remény
Krisztus szemhéja mögül
Szebb talán a világ.
Hit
Ha ma megöllek
Holnap akkor is föltámasztasz.
Szegedi séták
Barangolok, ahogy szeretem:
Idegen városban egymagam,
Még csak gondolat vagy, épp
Olyan, mint az arcomra szőtt
Csipke-árnyék itt a fák között,
Fejemben tündérmesék, zsoltárok,
Regények, milyen érdekes repedés
Ott a ház falán, nincs ki elől bújnom,
Bangha Béla – új fényben
Könyvespolcra
„Ez az összeállítás… nem a »világhódító stratégát«, nem a briliáns szónokot, nem a szerkesztőt és sajtószervezőt, nem a harcos apologétát és hitvédő írások szerzőjét akarja bemutatni. Reményeink szerint az ismert vagy félreismert, illetve az elmúlt évtizedekben többé-kevésbé eltorzított Bangha-képet is javítjuk, árnyaljuk, amikor főleg jezsuita arcélét, ignáci lelkiségét világítjuk meg” – írják a szerkesztők, Molnár Antal és Szabó Ferenc a Bangha Béla SJ emlékezete című kötet előszavában.
A csodálatos Teréz anya
A megbolydult világban, nyomortelepeken, diktátorok palotáiban, szegények kunyhóiban meg-megjelent egy apró szerzetesnő, mosolyogva vagy éppen szigorú tekintettel. Nem volt szokványos jelenség. Úgy viselkedett, mint akinek halaszthatatlan a feladata. Küldetése volt, melynek teljesítésében semmilyen hatalom nem akadályozhatta meg. Botrányt kavart, olykor felháborodást keltett, mint egykor az is, akinek küldetésében járt. Fütyült a protokollra, lelkiismerete és emberszeretete vezérelte. Csodás, nem hétköznapi tetteiről és viselkedéséről Leo Maasburg, évekig kísérője, gépkocsivezetője, ügyintézésében segítője írt könyvet, mégpedig – nem illetlenség ezt állítani – szórakoztató, ugyanakkor önvizsgálatra késztető beszámolót, amely meggyőzhet arról, hogy egy szent társaságában lenni kivételes gyönyörűség, olykor azonban nem éppen könnyű teher is.