Erdő Péter bíboros gondolatai XVI. Benedekről
A múlt vasárnap este a Szent István-bazilikában a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Erdő Péter bíboros vezetésével szentmisében adott hálát XVI. Benedek pápa főpapi szolgálatáért. Magyarország prímását a közelgő konklávéra való utazása előtt a szentatya tanításáról és munkájának gyümölcseiről kérdeztük.
– XVI. Benedek pápa közel nyolcéves Péter-utódi szolgálata a Gondviselés ajándéka volt az egyház és az emberiség számára. Azokban az években, amikor olyan nehéz volt eligazodni akár a hitünk tartalmában is, amikor olyan sokan megfeledkeztek arról, hogy a hit nem csupán érzés, hanem valódi igazságtartalma van, Benedek pápa egész munkássága a tiszta tanítás világos hangsúlyozásával válasz volt a kornak ezekre a szükségleteire és kihívására. A hit évének meghirdetése világosan tanúsítja ezt. A hit jegyében indult és a hit jegyében búcsúzik ez a pápaság.
Három nagy enciklikája ugyancsak az alapvető kérdésekről szól, amelyekre az egész hitünk épül. A szeretet, a remény, a hit és az igazság, illetve a szeretet és az igazság viszonya… Megnyilatkozásai, szentbeszédei, levelei ezt a képet erősítik és finomítják. Mindvégig egyértelmű volt az a törekvése, hogy az egyház hitét, a biztos, a Krisztusig viszszanyúló hagyományból táplálkozó hitét adja tovább a mai embernek. Nagyon magas szintű, intellektuális problémákat is megválaszolt. – II. János Pált utazó pápaként ismerte a világ, de utódja is számos országot felkeresett. XVI. Benedek lelkipásztori látogatásainak mi a jelentőségük?
– Nagyon tiszteletreméltó volt az, hogy idős kora ellenére folytatta elődje apostoli útjait, és ahogy haladtak előre az évek, nem egyre kevesebbet, de egyre többet utazott. A három nagy világifjúsági találkozó – Köln, Sydney és legutóbb Madrid – olyan karizmatikus esemény volt, amely szinte az egész egyháznak és a pápaságnak a helyzetét jelképesen ábrázolta. Madridban négymillió ember jött össze, több mint amennyit vártak. Voltak rendzavarások is, a vihar pedig majdnem felforgatta a liturgikus berendezést. Végül is lecsendesedett az idő, s a kegyelem katarzisát élték át a résztvevők. Utána évekig táplálkoztak ebből a világiak, fiatalok és idősek, a papok és püspökök is, és megint csak megtörtént, hogy több fiatal itt kapott papi vagy szerzetesi hivatást. Nem csupán pillanatnyi benyomásokat közvetített hát ez a találkozó, hanem tartós, életre szóló erőt sugárzott.
– Bár Magyarországon sajnos nem köszönthettük személyesen a szentatyát, zarándokként sokan találkozhattunk vele Rómában. Nekünk, magyaroknak mit adott ez a pápaság?
– Benedek pápának Magyarországhoz, a magyar egyházhoz való viszonya is nagyon értékes és bensőséges volt. Tudta, hol van Magyarország, nem kellett megmutatni neki a térképen Budapestet, ismerte a történelmünket, a magyarországi embereknek a lélektani és külső helyzetét is. A szeretet nyilatkozott meg abban, hogy elrendelte Salkaházi Sárának és Meszlényi Zoltán püspöknek a boldoggá avatását. Az sem véletlen, hogy két határon túli vértanú püspököt is az ő rendeletére avattak boldoggá: Scheffler Jánost és Bogdánffy Szilárdot. De ő az, aki gyönyörű levélben fordult hozzánk Árpád-házi Szent Erzsébet születésének évfordulóján is. Ugyanakkor az európai püspököknek is írt ebben a tárgyban, és nagyon fontosnak tartotta azt az üzenetet, amelyet Szent Erzsébet példája hordoz. Ad limina látogatásunkon az egész püspöki kart fogadta, de fogadott minket külön-külön is, és megrendítő volt, hogy milyen jól ismeri a körülményeinket, azt a helyzetet, amiben lelkipásztorként helyt kell állnunk. És bátorított minket, s azt hiszem, pontosan azt tette velünk, magyar püspökökkel is, ami Szent Péternek a küldetése is volt: hogy megerősítse testvéreit a hitben, így az egyházba vetett hitben és a hívő optimizmusban is.
– Mit tart a legfontosabbnak XVI. Benedek pápa tanításában? – Fontos tanúságtétele volt az is, hogy újra és újra fölhívta a figyelmet a központi kérdésekre, tehát a hangsúlyokat érdemes figyelni a tanításában és a munkásságában. Nem véletlen, hogy pápaként sem hagyta abba a hittudósi munkát, hanem háromkötetes könyvet adott ki a Názáreti Jézusról. Mert sokféle téma lehet a hitben, de központi kérdés csak egy van: Jézus Krisztus, mert ezen áll vagy bukik az egész kereszténység. A reményünk forrása nem valamilyen elmélet vagy filozófiai következtetés, hanem Jézus Krisztus személye és a vele való kapcsolat. Az egész új evangelizáció tulajdonképpen erről szól: kapcsolatba kell hoznunk az embereket Jézus Krisztussal. Ez a cél nem csupán valami elméletnek a terjesztése. Azt hiszem, Benedek pápa olyan hangsúlyokat helyezett el, amelyek hosszú időre eligazítanak. Köztük az, hogy teológiai gondolkodásunknak és lelkipásztori munkánknak a lényegre kell irányulnia. Számos részletben lehetnek esztétikai élmények, gyönyörűségek, de a lényegnek a hangsúlyozása a mai kor parancsa. A szinódusok tematikája is nagyon figyelemreméltó volt. Benedek pápa folytatta, megtartotta az elődje által meghirdetett szinódust, majd az isteni igéről volt egy nagy szinódus, amely pápaságának szép mozzanata volt, hiszen a hit tárgya az Isten igéje. Istennek hisszük el azt, ami a hitünk igazsága, és e tekintetben a szinódus utáni apostoli buzdítás is maradandó dokumentuma annak, hogyan tudta ő egyrészt serkenteni és segíteni a püspököket, a világegyházat abban, hogy megfogalmazza a hitét, másrészt pedig pápai tekintéllyel összefoglalni és erővel továbbadni azt.
– Mit tett Benedek pápa a keresztények egységéért és a vallásközi párbeszédért? – A német kultúrkörből érkező pápának az ökumenizmus kérdése különösen is a szívügye volt. Ugyanígy a szenttel, a liturgia, a liturgikus tér szent voltával való szoros kapcsolata is. Ez utóbbi mélyebb, részletesebb kommunikációt segített elő az ortodox világgal is. Az ő pápasága alatt elmélyült annak fölismerése, hogy katolikus és ortodox körökben ugyanazokért az erkölcsi és társadalmi értékekért dolgozunk, és e téren akkor is együtt tudunk működni, ha a teljes hitbeli vagy egyházi kommunió még nem is alakul ki. A nyitottság éreztette hatását az állami vezetőkkel való kapcsolatában is. Nagyon értékes következményei maradtak például angliai vagy németországi látogatásának, de másutt is nagy szeretettel fogadták. Azt hiszem, magasra tette a mércét, mert sok olyan iránymutatást adott, amelynek tovább kell érlelődnie az egyház életében.
– Benedek pápa mivel alapozta meg a következő szentatyának a tevékenységét, illetve az egyház jövőjét? – A hit évének meghirdetése olyan cselekedet volt, amely időben túlmutat Benedek pápa pontifikátusának határain, és ő ebben az összefüggésben hangsúlyozta, hogy a hit tartalmát tartsuk fontosnak, ismerjük meg. Ez az üzenete maradandó. A hívő embernek is külön erőfeszítésre van szüksége, hogy egzisztenciálisan és intellektuálisan egyaránt számot adjon hitéről. Visszatérünk a korábbi kérdésfeltevéshez: hogyan tudjuk átadni Krisztus hitét és szeretetét a világban? Úgy, hogy valóban föltesszük a hit alapkérdéseit, és tudatosan, radikálisan azt is megkérdezzük magunktól, miért fogadom el a hitet. Tehát számot kell adnunk mindenkinek, aki kérdez minket reménységünk okáról.
