Ma­gyar kon­cert­film (2009)

Az, aki kvint­re han­gol­ja gi­tár­ját, szé­ki nép­ze­nét és Bar­tó­kot hall­gat, nem le­het nor­má­lis rockzenész. Both Mik­lóst is in­kább gi­tár­prí­más­nak be­cé­zik ba­rá­tai, s nem is ad­hat­tak vol­na ta­lá­lóbb mel­lék­ne­vet a fi­a­tal mű­vész­nek: ha be­le­hall­ga­tunk ed­di­gi élet­mű­vé­be — me­lyet a Barbaro, a Nap­ra és a nem­rég ala­kult Folkside Pro­ject kör­vo­na­laz szá­munk­ra —, ma­gunk is meg­győ­ző­de­tünk er­ről.

On the spot. Ma­gyar is­me­ret­ter­jesz­tő ma­ga­zin (2012)

In­dia gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sé­ről so­kat, ha­gyo­mány­vi­lá­gá­ról vi­szont alig hal­lunk. De­cem­ber­ben pe­dig egy ször­nyű eset, egy or­vos­tan­hall­ga­tó lány bru­tá­lis meg­erő­sza­ko­lá­sa és ha­lá­la vi­lá­gí­tott rá az in­di­ai nők hely­ze­té­re. Ez a do­ku­men­tum­film azt mu­tat­ja be, hogy az 1,2 mil­li­árd la­ko­sú or­szág­ban vak­me­rő tett sze­re­lem­ből há­za­sod­ni.

Spanyol—mexikói—amerikai fan­tasz­ti­kus thriller (2006)

Sen­ki nem hisz an­nak a gyer­mek­nek, aki így ki­ált fel: „Anya, lát­tam egy tün­dért!” Ma­gya­rá­za­tot per­sze kön­­nyen ta­lál­ha­tunk az ef­fé­le fan­tá­zi­á­lás­ra, ha azt lát­juk, a kö­rü­löt­tünk le­vő vi­lág an­­nyi­ra ijesz­tő, hogy mi, fel­nőt­tek is szí­ve­sen be­hú­zód­nánk elő­le tu­da­tunk leg­mé­lyé­re. Ofelia (Ivana Baquero), Guil­ler­mo Del Toro egye­dül­ál­ló ké­pi vi­lá­gú film­jé­nek hő­se a leg­kü­lön­fé­lébb me­se­be­li lé­nyek­kel ta­lál­ko­zik, mi­köz­ben kör­nye­ze­té­ben vá­lo­ga­tott esz­kö­zök­kel gyil­kol­ják egy­mást a fel­nőt­tek. A kis­lány azon­ban nem me­ne­kül sem­mi elől. Sőt! Mi­köz­ben a Fa­un pró­ba­tét­ele­it tel­je­sí­ti, ki­de­rül, hogy a me­se­sze­rű szo­ro­san kap­cso­ló­dik ah­hoz, amit va­ló­ság­nak ne­ve­zünk. Meg­ren­dí­tő al­ko­tás ar­ról, ami­kor a vi­lág rend­jét csak egy gyer­mek ál­do­za­ta ké­pes hely­re­ál­lí­ta­ni.

Ame­ri­kai—né­met ak­ció­film (2001)

A hír­adás­ok olyan sok ha­lál­eset­ről, gyil­kos­ság­ról szá­mol­nak be, hogy nem­rit­kán leg­szí­ve­seb­ben ki­kap­csol­nánk a te­le­ví­zi­ót vagy a rá­di­ót. De va­jon men­­nyi­re ka­punk va­lós ké­pet a vi­lág­ban tör­tén­tek­ről? Szen­zá­ció­haj­hász hí­rek, bor­zal­mak­kal, go­nosz­te­vők­kel, akik pár perc­re hí­re­sek lesz­nek, az­tán min­den­ki el­fe­lej­ti őket.

Barsi Ernő-portré

„Sze­re­tet nél­kül nem le­het sem mu­zsi­kál­ni, sem ta­ní­ta­ni, sem ír­ni. Sze­res­se min­den­ki az övé­it, sa­ját né­pét és ér­té­ke­it, hogy a má­so­két is sze­ret­ni tud­ja.” Az idén ki­lenc­ven­há­rom esz­ten­dős Barsi Er­nő nép­rajz­ku­ta­tó, ze­ne­pe­da­gó­gus, he­ge­dű­ta­nár, ze­ne­tör­té­nész és fő­is­ko­lai ta­nár, re­for­má­tus lel­kész vall az Is­ten ke­zé­ben cí­mű so­ro­zat adá­sá­ban éle­té­ről, hi­va­tá­sá­ról. Az ő et­nog­rá­fu­si és pe­da­gó­gu­si mun­ká­já­nak ered­mé­nye, hogy Győr-Sop­ron me­gyé­ben több mint öt­ven in­téz­mény­ben in­dult meg a nép­rajz ok­ta­tá­sa.

Mi­ért vál­lal­ko­zik egy ka­to­na ar­ra, hogy koc­ká­ra te­gye az éle­tét? Biz­to­san meg­győ­ző­dés­ből, ha­za­fi­as lel­ke­se­dés­ből, eset­leg a pénz mi­att — vá­la­szol­nánk a leg­töb­ben. Kathryn Bigelow film­je sze­rint azon­ban más mo­ti­vá­ció is szó­ba jö­het. Fő­hő­se ugyan­is egé­szen más ok­ból vesz részt az ame­ri­kai had­se­reg ira­ki had­mű­ve­let­ében. Azért, mert há­bo­rú­füg­gő.

Angol-amerikai kalandfilm (1999)

A grizzly a bar­na­med­ve Észak-Ame­ri­ká­ban ho­nos al­fa­ja, szür­ke­med­vé­nek is ne­ve­zik. Ha­tal­mas ter­me­tű, rop­pant erős ál­lat, ké­pes meg­öl­ni a ná­la jó­val ne­he­zebb bö­lényt is. Na­gyon gyors, rö­vid tá­von a vág­tá­zó ló­val is fel­ve­szi a ver­senyt, ám rend­kí­vül fé­lénk jó­szág. Gyü­möl­csö­kön és bo­gyó­kon él, de a ki­sebb ge­rin­ces ál­la­to­kat sem ve­ti meg. Na­pon­ta tíz-ti­zen­öt ki­lo­gramm­nyi élel­met fo­gyaszt, így köny­­nyen el­kép­zel­he­tő, hogy az alig fél­ki­lós új­szü­lött bo­csok­ból egy­éves ko­ruk­ra ho­gyan lesz má­zsás med­ve.

Az Ar­túr-mon­da­kör, a kul­túr­tör­té­net egyik leg­is­mer­tebb da­rab­ja szá­mos film­ren­de­zőt meg­ih­le­tett már. Leg­újabb fel­dol­go­zá­sát so­ro­zat­nak ál­mod­ták meg al­ko­tói. Saj­nos csak egyet­len éva­dot ért meg, mi­vel a né­ző­kö­zön­ség nem fo­gad­ta ki­tö­rő lel­ke­se­dés­sel. A ma­gyar kri­ti­ka is több­nyi­re fa­nyal­gó­an nyi­lat­ko­zott ró­la.