Sze­rel­mes föld­rajz. Ma­gyar is­me­ret­ter­jesz­tő ma­ga­zin (2006)

A ta­valy el­hunyt ne­ves or­vos-pszi­cho­ló­gus hét év­vel ez­előtt val­lott a lel­ké­hez kö­zel ál­ló ma­gyar táj­ról: a Ba­la­ton-fel­vi­dék­ről. Kopp Má­ria Eu­ró­pa egyik leg­je­len­tő­sebb ma­ga­tar­tás­ku­ta­tó­ja volt, aki szí­vén vi­sel­te né­pünk lel­ki­ál­la­po­tát. A ma­gát egész­ség-, il­let­ve bol­dog­ság­ku­ta­tó­nak is val­ló tu­dós as­­szony fér­jé­vel, Skrabski Ár­pád­dal év­ti­ze­de­ken át ku­tat­ta, mi az oka an­nak, hogy mi, ma­gya­rok va­gyunk a leg­in­kább bo­rú­lá­tó nép, s va­jon mi je­lent­he­ti a ki­utat eb­ből az ál­la­pot­ból.

Ma­gyar víg­já­ték (1979)

Reg­ős Ben­de­gúz (Ol­vasz­tó Im­re) tíz év kö­rü­li, szó­ki­mon­dó, élet­re­va­ló, eszes fiú, iga­zi kó­pé, aki édes­any­já­val él­de­gél, és sza­bad­ide­jé­ben csíny­te­vé­se­i­vel ker­ge­ti őrü­let­be fa­lu­ja la­kó­it. Vi­dám hét­köz­nap­ja­i­ból ránt­ja ki a ló­ku­pec (Haumann Pé­ter), aki any­ja (Mol­nár Pi­ros­ka) ké­ré­sé­re el­vi­szi a fi­út te­hén­pász­tor­nak Sza­bó bak­ter (Koltai Ró­bert) há­zá­hoz.

A Kecs­ke­mé­ti Ka­to­na Jó­zsef Szín­ház elő­adá­sa (2011)

Bol­dog II. Já­nos Pál pá­pa­sá­ga ide­jén is so­kat írt, ám a most lát­ha­tó oratórikus el­mél­ke­dést a há­zas­ság­ról még 1960-ban, krak­kói se­géd­püs­pök­ként ve­tet­te pa­pír­ra. Ka­rol Wojty»a ak­kor is ál­ne­vet hasz­nált, a da­ra­bot ugyan­is Andrzej Jawie½ név alatt je­len­tet­te meg.

Ame­ri­kai—né­met ak­ció­film (2004)

Ma­nap­ság ugye el­kép­zel­he­tet­len len­ne az éle­tünk mo­bil­te­le­fon nél­kül. Ez per­sze nem igaz, de ta­lán már eszünk­be sem jut, mi­lyen is volt az, ami­kor a te­le­fo­nos szol­gál­ta­tók hul­lá­mai és a „bár­ki bár­mi­kor el­ér­he­tő” él­mé­nye még nem vett kö­rül min­ket.

Ma­gyar ma­ga­zin­mű­sor (2012)

A té­li er­dőt já­rom. Né­zem a fá­kat, a bok­ro­kat, s ar­ra gon­do­lok, men­­nyit kell tűr­ni­ük, ha­vat, fa­gyot, míg meg nem ér­ke­zik a ta­vasz. Csend­ben, moz­du­lat­la­nul áll­ják a hi­de­get, nem ráz­nak le ma­guk­ról egyet­len hó­pely­het sem. Ki­vár­nak. Vár­ják a ta­vaszt, s ta­lán azért ilyen ren­dü­let­le­nül, mert tud­ják: a té­li meg­pró­bál­ta­tá­sok kel­le­nek ah­hoz, hogy el­jöj­jön, s ők új­já­szü­les­se­nek, ré­gi-új pom­pá­juk­ban tün­dö­köl­je­nek.

Balettközvetítés

Az itt­hon leg­in­kább A bah­csi­sze­rá­ji szö­kő­kút cí­mű „Pus­kin-ba­lett­jé­ről” is­mert szov­jet-orosz ze­ne­szer­ző, Bo­risz Aszafjev egy má­sik ma­ra­dan­dó­nak bi­zo­nyu­ló tánc­já­té­kot is írt: a Pá­rizs láng­ja­it. A po­li­ti­kai üze­ne­tet hor­do­zó, a „fel­vi­lá­go­so­dást”, a fran­cia for­ra­dal­mat él­te­tő, az arisz­tok­ra­tá­kat meg­dön­tő né­pet kö­zép­pont­ba ál­lí­tó mű­vet 1932-ben mu­tat­ták be.