Elnézem a város fényeit a hatalmas villanyfüzér-hópelyhekkel a villanyoszlopokon, a fényárban villódzó, felcicomázott üzleteket, miközben postaládám alig győzi elnyelni a karácsonyi bevásárlásra buzdító szórólapáradatot: vásárolj, élvezz, fogyassz! Drága szép advent! A lélek elhalkuló csendje, a hajnali roráték derengése, a születő reménység hajnala – hát ide jutottál?

A villámhárítón egy télapóbábu mászik felfelé, kampóban végződő rongykezével már megragadta az emeleti erkély vasrácsát: még egy ugrás, és bent van. Ez már nem Mikulás: télapó. A kettő között az a különbség, hogy míg a Mikulás csak december 6-án látogatja meg a jó gyerekeket, a télapó karácsonykor is tud ajándékot hozni. Hogy kinek? Az angyallal, pásztorokkal, Máriával és a kis Jézussal mit kezdeni nem tudó, újpogány világnak. Fenyőünnep a népi demokratikus múltból, karácsonyi télapó a liberális jövőből.

Könyvajánló

Segédlet az elhallgatott történelem megismeréséhez

Számtalan témát említhetne bármelyikünk, amellyel utoljára az iskolában találkoztunk. Ezek terén aztán – szükség esetén – abból gazdálkodhatunk, amit hajdanán igyekeztünk elraktározni magunkban, hacsak időközben tovább nem képeztük magunkat.

Van aztán olyan szelete is a bennünket körülvevő világnak, amelyről még diákkori emlékeink sem igen lehetnek. Ezek sorában is „előkelő” hely illeti meg a múlt század egyháztörténetét, a közoktatás meglehetősen mostoha gyermekét, hiszen a szocializmusként emlegetett társadalmi-politikai képződmény fennállása idején legfeljebb elrettentő példaként szerepeltek az egyházak a történelem állampárti berendezésű színpadán. Ferdítések, szándékos vagy zsigeri hazugságok, féligazságok vagy épp a sok mindenre „megoldást” ígérő (el)hallgatás: sokféle eszközt bevetettek az alig múltban a társadalom életét is alakító nagy vallási közösségek lejáratására. S a helyzet a rendszerváltozás óta sem változott alapvetően.

Könyvajánló

Pálvölgyi Gyula Huba egykori bencés novícius Pannonhalmáról szüleinek és nővérének írt levelei Várszegi Asztrik főapát ajánlásával, magánkiadásban jelentek meg. A monostorba 1938-ban érkező fiatalember a rend szigorú szabályai szerint havonta egy levelet küldhetett rokonainak. Olvasásuk közben kirajzolódik számunkra, a regula előírásai miként kezdték átszőni a fiatalember mindennapjait, és miként vált le róla a sok felesleges gondolat, cselekedet.

Kéz és láb nélkül, de hitben – Interjú Nick Vujiciccsal

Él az arca, beszél a teste. Járkál, ugrál, gesztikulál. Közel húszezer ember hallgatja, általában szájtátva. A kar és láb nélkül született, ausztrál–szerb származású Nick Vujicic április 19-én és 20-án Budapesten, Pécsett és Debrecenben tartott előadást a sérültekkel foglalkozó Nem Adom Fel Alapítvány, az Ez az a nap! rendezvény szervezőirodája és a hátrányos helyzetűeket támogató Szeretet a Válasz Egyesület közös szervezésében. A bevételeket Magyarország első közintézményként üzemelő passzívházának felépítésére fordítják, amely fogyatékossággal élők lakóotthona lehet. Az előadásokon a világ első sérültekből álló gospelkórusa, a Never Give Up Gospel is fellépett. Nick egyik budapesti előadásának most olvasóink is részesei lehetnek. Figyelem, nem valami motivációs előadás következik, azzal az üzenettel: légy pozitív! Ahogy Nick mondja, ha nem felfelé nézünk, nem lesz meg a békénk.