„Isten azt adja meg, amire szükségem van”

Sokan kérdezik: „Igazi a mosolyod?” Igen, az örömöm és az erőm is valódi, s most szeretném elmondani, hogy jutottam idáig. Tudjátok, mindig is szerettem a gyerekeket, kivéve, mikor magam is gyerek voltam. Sokszor kinevettek, gúnyoltak a többiek, s aztán felnőttként sem tudtak mit kezdeni velem. Nincs rá orvosi magyarázat, miért születtem így. Csak Isten tudhatja. De korábban nem volt elég ez a válasz. Ha Isten szeret, miért tette ezt velem? S ha megtehet mindent, miért nem ad kezeket és lábakat? Csodáért imádkoztam, azt gondoltam, ha lenne kezem és lábam, mindenem meglenne. Bár a legtöbbeteknek van kezetek és lábatok, mégsem vagytok boldogok…

Sosem gondolták volna, mire leszek képes. Úszom, horgászom, golfozom, búvárkodom és szörfözöm. Negyvenöt országban voltam, körbejártam a világot lábak nélkül. Van két ujjam a lábam helyén, így számítógépezni is tudok. Szerintem szétesett családban élni rosszabb, mint végtagok nélkül, hisz ha elveszted, akit szeretsz, lehet, hogy a karodat is odaadnád érte. Harcolunk a múlt sebeivel és hibáival, a jövőtől való félelmünkkel, aggaszt, mit gondolnak rólunk az emberek.
„Ha megházasodnál, nem tudod majd megfogni a feleséged kezét, ha gyermeked születne, nem leszel képes a karodba venni. Add fel, nincs remény, egyedül maradsz, teher leszel.” Hazugság! Megházasodtam, gyermekem van. Nem tudom kézen fogni a feleségemet, de a szívét megérinthetem, s a gyermekem fog megölelni engem.


Tízévesen öngyilkos akartam lenni. Megpróbáltam belefullasztani magam a kádba. De nem akartam a szüleimet fájdalomban hagyni, ezért úgy döntöttem, maradok. Ha most nem lennék itt, sokat mulasztottam volna, ugye?

Amit szeretnék megtanítani: az értékeitek ismerete. Én nem vagyok jó abban, amiben te, de Nick vagyok. Belőled sincs másik, különleges vagy, s nem kell magasabbnak, népszerűbbnek, gazdagabbnak lenned. Mikor tizenhárom évesen fociztam, megváltozott az életem. Jött a labda felém, eltalálta a lábamat, megrándult, nem tudtam járni. Ám ekkor rájöttem, választhatok: hálás leszek azért, amim van, vagy mérges azért, amim nincs. Hálás voltam a kis lábamért. Te miért vagy hálás? Mikor mentél oda valakihez, hogy megmondd, fontos neked? Mikor öleltél
meg másokat? S mikor töltötted velük az idődet?

Tizenöt évesen megint megváltozott az életem. Éveken át kérdeztem Istent, miért történt ez velem. Ekkor válaszolt, a vakon született ember történetével. Azt mondtam, Istenem, bocsáss meg, csak jót tartogattál nekem!

Minden a tiéd lehet, de ha mindent megszereztél, továbbra is keresni fogsz: békét, örömet. Ha időleges dolgoktól várod a boldogságot, időlegesen is leszel boldog. Azért vagyok boldog, mert tudom, hogy nem halok meg, a mennyországban – új kezekkel és lábakkal – élni fogok. Ne rágódjatok a múlton, ne aggódjatok a jövő miatt! Nézzetek fel, s így napról napra közelebb kerültök ahhoz, akivé alkotva lettetek. Elbuksz? Elesel? Állj fel! Ha Istennek terve volt velem, terve van veletek. Van egy pár cipőm. Tudna-e Isten kezeket és lábakat adni nekem? Igen… Sokak számára olyan csoda lenne az, hogy mosolyogjanak, mint számomra az, hogy végtagjaim legyenek. El sem tudod képzelni, mit tud összerakni Isten az összetört életedből. Csak olvasd a Szentírást, s imádkozz! Nincs szükségem kezekre és lábakra. Isten azt adja meg, amire szükségem van. Ha nem tudok járni, ő majd a karjaiban hordoz.

Egyszer Indiában voltam. Kísérőm olyan lányoknak segített, akiket szexrabszolgává tettek. Hatszáz ilyen lánynak beszéltem, majd elmentünk a vöröslámpás negyedbe. Négy bordélyházba tértünk be, s a negyedikben ott volt egy nő, aki nagyon öregnek nézett ki. Körülötte a falon istenek képei lógtak. Odaléptem hozzá, s Jézusról beszéltem neki. Ekkor megjelent egy másik nő. Azt mondta, látni akarja az Istenem, ha igazi, nővére négy éve nem tud lábra állni. Imádkoztam érte: „Jézus nevében gyógyulj meg!” A nő felállt, s járni kezdett. Testvére a falon lógó isteneknek sorban köszönetet mondott. Mire én: „Nem, ezt Jézus tette!” De nem ez volt a csoda. Kísérőm később elmondta: ez a nő volt az, aki negyvenöt éve több mint százötven bordélyt nyitott meg, tönkretette nők ezreinek az életet, felelős minden fájdalomért. Mennyi gonoszságot művelt, s Isten még mindig szerette őt…

Isten szeret téged.

Szerkesztette: Nagy Enikő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..