Tit­kos püs­pök, már­tír fő­pász­tor

Apai nagy­bá­tyám és ke­reszt­apám, Orosz Pé­ter Pál kár­pát­al­jai már­tír gö­rög­ka­to­li­kus lel­kész em­lé­ke még min­dig élén­ken él ben­nem. Édes­apám, Orosz Já­nos szin­tén gö­rög­katolikus lel­kész édes öc­­cse volt.

Pé­ter atya szol­gá­la­ti ide­je egy­be­esett a ne­héz há­bo­rús évek­kel és az azo­kat kö­ve­tő sö­tét sztá­li­ni ter­ror idő­sza­ká­val.

Drá­ga Pe­ti bá­csink gya­ko­ri ven­dé­günk volt Szeklencén, eb­ben a Huszt kö­ze­li kár­pát­al­jai kis köz­ség­ben, ahol ezek­ben az évek­ben édes­apám paróchusként tel­je­sí­tet­te pa­pi szol­gá­la­tát, édes­anyám pe­dig a he­lyi is­ko­lá­ban ta­ní­tott. Ke­reszt­apám ma­gas ter­me­tű, von­zó kül­se­jű, sö­tét ha­jú fi­a­tal­em­ber volt, min­den­ki­vel ked­ves, ba­rát­sá­gos. Kis­gyer­mek­ként úgy lát­tam, jó­sá­gos ki­su­gár­zás árad be­lő­le, mint­ha min­dig ra­gyo­gott vol­na az ar­ca. Meg­ra­ga­dott a sze­rény­sé­ge, alá­za­tos­sá­ga, Szűz Má­ria irán­ti tisz­te­le­te és sze­re­te­te, de min­de­nek­fe­lett vég­te­le­nül hű­sé­ges szol­gá­la­ta Urunk­nak, Is­te­nünk­nek. Lá­to­ga­tá­sai al­kal­má­val édes­apám­mal együtt mu­tat­ták be a szent­mi­sét a Szent Mik­lós tisz­te­le­té­re emelt kis szeklencei fa­temp­lom­ban.

A ka­to­li­kus társ­ke­re­ső fél éve

Fél év telt el az­óta, hogy idén feb­ru­ár 14-én, Va­len­tin-na­pon el­in­dult a párKatt.hu online ka­to­li­kus társ­ke­re­ső hon­lap. In­du­lá­sunk óta na­pon­ta át­lag húsz új tag je­lent­ke­zik be a hon­la­pon, ami azt je­len­ti, hogy má­ra már több mint há­rom­ezer-öt­száz a re­giszt­rál­tak szá­ma. Azok szá­ma pe­dig, akik tel­jes jo­gú hoz­zá­fé­rést sze­rez­tek a hon­lap­hoz – ki­töl­töt­tek min­den szük­sé­ges me­zőt, és vá­lasz­tot­tak az elő­fi­ze­té­si le­he­tő­sé­gek kö­zül –, meg­ha­lad­ja a nyolc­szá­zat. A nők és a fér­fi­ak ará­nya az ös­­szes fel­hasz­ná­lót te­kint­ve hatvan–negyven szá­za­lék. A leg­né­pe­sebb cso­port a har­minc-negy­ven éve­sek kor­osz­tá­lya, itt a nő-fér­fi arány ötvenöt-negyvenöt szá­za­lék.  Több ren­dez­vényt is szer­vez­tünk: já­té­kos is­mer­ke­dé­si es­te­ket, eve­zős­tú­rá­kat, gya­lo­gos és bu­szos ki­rán­du­lá­so­kat, já­té­kos is­mer­ke­dé­si hét­vé­gét. Az volt a ta­pasz­ta­la­tunk, hogy a fél- és egy­na­pos ren­dez­vé­nyek rend­kí­vül nép­sze­rű­ek, az en­nél hos­­szabb prog­ra­mok vi­szont ke­vés­bé. A to­váb­bi­ak­ban is szer­ve­zünk ki­rán­du­lá­so­kat és is­mer­ke­dé­si le­he­tő­sé­ge­ket. Ok­tó­ber 18. és 20. kö­zött pél­dá­ul a MÉCS-családközösségek MÉCS-napokat szer­vez­nek társ­ke­re­sők­nek.  

Vi­lá­gi lelkipásztori mun­ka­tár­sak kor­sze­rű mis­­szi­ós hoz­zá­ál­lás­sal (1. rész)

A 2011-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok tük­ré­ben ki­mond­­ha­tó: egy­re fon­to­sabb sze­re­pet kap­hat­nak a vi­lá­gi lel­ki­pász­to­ri mun­ka­tár­sak a ha­zai mis­­szi­ós fel­ada­tok­ból. Fő­ként pél­da­adás­sal és sze­mé­lyes éle­tük fel­mu­ta­tá­sá­val te­he­tik hi­te­les­sé mun­ká­ju­kat, ame­lyet a tö­meg­egy­ház álom­kép­ének haj­szo­lá­sa he­lyett kre­a­tív ki­sebb­ség­ként tud­nak meg­va­ló­sí­ta­ni – hang­zott el töb­bek kö­zött a lel­ki­pász­to­ri mun­ka­tár­sak IX. or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ján, me­lyet idén Vajtán ren­dez­tek meg jú­li­us 29. és au­gusz­tus 4. kö­zött. 

A ha­zai pá­lya előny-e? cím­mel meg­ren­de­zett kon­fe­ren­ci­át két­na­pos kép­zés előz­te meg, a ta­lál­ko­zót kö­ve­tő­en pe­dig kö­zös­sé­gi ter­ve­zés és csa­lá­di prog­ra­mok töl­töt­ték ki a he­tet. A szak­mai ren­dez­vény dél­után­ján a szalézi ora­tó­ri­u­mok és a dél-ba­ra­nyai ta­no­dák mű­kö­dé­sé­be is be­le­pil­lant­hat­tak a részt­ve­vők.