Fodorné Orosz Erzsébet

Tit­kos püs­pök, már­tír fő­pász­tor

Apai nagy­bá­tyám és ke­reszt­apám, Orosz Pé­ter Pál kár­pát­al­jai már­tír gö­rög­ka­to­li­kus lel­kész em­lé­ke még min­dig élén­ken él ben­nem. Édes­apám, Orosz Já­nos szin­tén gö­rög­katolikus lel­kész édes öc­­cse volt.

Pé­ter atya szol­gá­la­ti ide­je egy­be­esett a ne­héz há­bo­rús évek­kel és az azo­kat kö­ve­tő sö­tét sztá­li­ni ter­ror idő­sza­ká­val.

Drá­ga Pe­ti bá­csink gya­ko­ri ven­dé­günk volt Szeklencén, eb­ben a Huszt kö­ze­li kár­pát­al­jai kis köz­ség­ben, ahol ezek­ben az évek­ben édes­apám paróchusként tel­je­sí­tet­te pa­pi szol­gá­la­tát, édes­anyám pe­dig a he­lyi is­ko­lá­ban ta­ní­tott. Ke­reszt­apám ma­gas ter­me­tű, von­zó kül­se­jű, sö­tét ha­jú fi­a­tal­em­ber volt, min­den­ki­vel ked­ves, ba­rát­sá­gos. Kis­gyer­mek­ként úgy lát­tam, jó­sá­gos ki­su­gár­zás árad be­lő­le, mint­ha min­dig ra­gyo­gott vol­na az ar­ca. Meg­ra­ga­dott a sze­rény­sé­ge, alá­za­tos­sá­ga, Szűz Má­ria irán­ti tisz­te­le­te és sze­re­te­te, de min­de­nek­fe­lett vég­te­le­nül hű­sé­ges szol­gá­la­ta Urunk­nak, Is­te­nünk­nek. Lá­to­ga­tá­sai al­kal­má­val édes­apám­mal együtt mu­tat­ták be a szent­mi­sét a Szent Mik­lós tisz­te­le­té­re emelt kis szeklencei fa­temp­lom­ban.