A biblia üzenete

Jé­zus az elő­ke­lő fa­ri­ze­us há­zá­ban a meg­hí­vot­ta­kat pél­da­be­széd­ben ta­nít­ja alá­zat­ra, ami­kor lát­ja, hogy vá­lo­gat­ják a fő­he­lye­ket: „Mi­kor la­ko­da­lom­ba hív­nak, ne ülj az el­ső hely­re…” Ma is ta­pasz­tal­juk la­ko­dal­mak, ün­nep­sé­gek al­kal­má­val, hogy az elő­ke­lőb­bek­nek át kell ad­ni az el­ső he­lye­ket; a sze­ré­nye­ket ilyen­kor nem éri szé­gyen. De itt nem csu­pán bi­zo­nyos ud­va­ri­as­sá­gi sza­bá­lyok meg­tar­tá­sá­ról van szó. A jé­zu­si alá­zat nem pusz­tán il­len­dő­ség dik­tál­ta sze­rény­ség, ha­nem a cím- és rang­kór­ság meg­bé­lyeg­zé­se, amely mö­gött a gőg és a má­so­kat el­nyo­mó tör­te­tés hú­zó­dik meg.

Szerzetesség és liturgia

A hét­fő haj­na­li zso­lozs­mánk a kö­vet­ke­ző kö­nyör­gés­sel ér vé­get:
„Add ne­künk, Urunk, ke­gyel­me­det, amely meg­előz ben­nün­ket, hogy he­lye­sen cse­le­ked­jünk, kö­ve­ti tet­te­in­ket, hogy ne hi­á­ba fá­ra­doz­zunk, föl­lob­bant­ja szán­dé­kun­kat, hogy jó­tet­tek­re lel­ke­sül­jünk, meg­ad­ja a ha­té­kony­sá­got, hogy mind­ezt vég­be is vi­gyük, Krisz­tus a mi Urunk ál­tal…”

Görögkatolikus lelkiség

Is­mer­jük Szent Pál köz­is­mert ta­ní­tá­sát: „Szün­te­le­nül imád­koz­za­tok” (1Tessz 2,17). Már az Úr Jé­zus is er­re buz­dí­tott: „Vir­ras­­sza­tok és imád­koz­za­tok” (Mt 26,41). A mér­ce te­hát adott: a le­he­tő leg­töb­bet kell imád­koz­ni. Vagy leg­alább­is jó len­ne ezt ten­ni. Min­den­eset­re mind a Szent­írás, mind az atyák ta­ní­tá­sa vi­lá­gos el­iga­zí­tást nyújt ezen a té­ren.

Tör­té­ne­lem­órán úgy ta­nít­ják, hogy az augs­burgi bé­ke­kö­tés­sel 1555-ben le­zá­rult az eu­ró­pai val­lás­há­bo­rú. Ám még em­ber­öl­tő­kön át sok po­li­ti­kai vi­szály ka­pott val­lá­si szí­ne­ze­tet, és nem hogy nem ér­tet­ték meg, de gyil­kol­ták egy­mást a ke­resz­té­nyek. És a va­ló­di ki­en­gesz­te­lő­dés mint­ha még min­dig nem szü­le­tett vol­na meg min­den szív­ben. A Ma­gyar Ka­to­li­kus Egy­ház, il­let­ve a je­zsu­i­ta rend­tar­to­mány hit­val­ló ál­do­za­tai a kas­sai vér­ta­núk: Kö­rö­si Márk, Grodziecki Meny­hért és Pongrácz Ist­ván. So­ká­ig a meg­tor­lás in­do­ká­ul hasz­nál­ták őket, pe­dig a meg­bo­csá­tás köz­ben­já­rói az Is­ten­nél, aki a sze­re­tet.