A biblia üzenete

Krisz­tus kö­ve­té­se – ez ma­ga a ke­resz­tény lét­mód. Hin­ni nem egy­sze­rű­en azt je­len­ti, hogy el­fo­ga­dunk va­la­mi­fé­le ki­je­len­tés­hal­mazt az Ab­szo­lú­tum­ról, vagy hogy tör­vény­tisz­te­lő ma­ga­tar­tás­sal kö­ve­tünk egy ci­zel­lált er­köl­csi rend­szert. Hin­ni an­­nyit tesz, mint kö­vet­ni Krisz­tust. Kö­vet­ni az éle­tünk út­ján, kö­vet­ni a dön­té­se­ink­ben, vá­gya­ink­ban, aka­ra­tunk­ban, gon­do­la­tunk­ban, sza­va­ink­ban és cse­le­ke­de­te­ink­ben. Egész em­be­ri va­lón­kat an­nak szen­tel­jük, hogy tár­sul sze­gőd­jünk Jé­zus is­ten­em­be­ri éle­té­hez, le­gyünk akár pa­pok, akár szer­ze­te­sek, akár csa­lá­do­sak.

Szerzetesség és liturgia

A li­tur­gi­á­ban na­gyon fon­to­sak a kü­lön­fé­le szol­gá­la­tok, és az azo­kat vég­ző szol­gá­lat­te­vők. Sok­szor töp­ren­gek azon, hogy a li­tur­gia sza­bá­lyo­zott vi­lá­ga men­­nyi­re hagy­hat he­lyet an­nak, akik va­ló­já­ban va­gyunk. Mi­köz­ben a rí­tu­sok egy­más­ra kö­vet­ke­zé­sé­nek en­ge­del­mes­ke­dünk, szol­gál­va és tisz­tel­ve az is­ten­tisz­te­let „já­ték­sza­bá­lya­it”, va­jon meg­je­len­het-e be­lő­lünk va­la­mi?

Görögkatolikus lelkiség

Az egyház az élet pártján áll. Az emberi életet nemcsak a születésétől, hanem már a fogantatásától kezdve szentnek és sérthetetlennek tartja. Mert a létrejött élettel – annak bármely stádiumában – célja van Istennek, és nem csupán néhány földi évtizedre, hanem az örökkévalóságra rendeli azt. Görögkatolikus egyházunk szeptember 8-án, Istenszülő Szűz Mária születése napján híveiben különösen is szeretné elmélyíteni ezt a tanítást.

A hét szentje

„Két néger már kihűlőfélben volt, közelebb a halálhoz, mint az élethez, szinte érverésüket sem lehetett észlelni – számolt be Claver Szent Péter 1628. május 31-én kelt levelében az előző napon az amerikai Cartagenába befutott rabszolgaszállító hajó utasainak helyzetéről. – Parazsat tettünk cserepekre, és a haldoklók közelébe helyeztük. Erre a parázsra illatszert szórtunk, amelyből két zacskóval is volt nálunk, és ezen alkalommal fel is használtuk. Ezután köpenyeinkkel betakartuk őket, nekik ugyanis nem volt takarójuk, és gazdájuktól is hiába kértünk.