Elhunyt Varga Ince domonkos szerzetes
Az osztrák katolikus sajtó a Domonkos-rend újabb kori történetének egyik kiemelkedő személyiségeként említi a százesztendős korában, szeptember 8-án Bécsben elhunyt Varga Incét. Néhány héttel ezelőtt, századik születésnapján még vele együtt mutatott be hálaadó szentmisét a két domonkos bíboros, Christoph Schönborn bécsi és Dominik Duka prágai érsek. A liturgián Európa minden részéből nagy számban vettek részt a rendi közösség tagjai.
A recski büntetőtábor megszűnésének 60. évfordulójára
Ma sincs még hivatalos névsoruk azoknak az internáltaknak, akiket 1950 júliusa és 1953 szeptembere között tartottak fogva az ÁVH recski munkatáborában. A „nemkívánatos személyek” vagy „fasiszta reakciósok” maximális létszáma ezerháromszáz–ezerhatszáz fő között mozgott a titkos, mindentől elzárt magyar Gulagon, ahol kegyetlen volt a bánásmód, s ahol az őröknek nem kellett elszámolniuk foglyaikkal. A fogva tartásnak az volt a célja, hogy gyér élelmezés mellett, a kőbányában végzett napi tíz-tizenkét órás kemény munka hatására elpusztuljanak az emberek. Akinek nem volt valamilyen vallási, nemzeti vagy a „csak azért is” indulat tüzelte belső tartása, az rendszerint nem élte túl a recski megpróbáltatásokat.
1951 februárjától ugyancsak az ÁVH „kezelésében nyitotta meg kapuit” a tiszalöki, majd a kazincbarcikai, a bernátkúti és a sajóbábonyi tábor.
A Mátra hegység recski völgyre néző északi oldalán kanyargó úton közeledem az egykori tábor helyén kialakított nemzeti emlékhely felé. A fák között napsugarak és egy tárogató hangja szűrődik át. A fájdalmas dallam emlékeztet a halálba küldött, megkínzott, megnyomorított rabokra, akik közül ma már csak tizennyolcan élnek. A még járóképes idős emberek közül néhányan személyesen is részt vettek a tábor felszámolásának hatvanadik évfordulójára rendezett megemlékezésen.
A projektmódszer alkalmazása – a hittanoktatásban is
Ma már egyre több olyan eljárást alkalmaznak idehaza is az oktatásban, amely eltér a hagyományos – a tanár beszél, a diák pedig hallgatja – formától. Ezek közé tartozik a projekt- vagy más néven aktív tanulás módszere. Rivasz-Tóth Kinga pedagógust, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium igazgatóhelyettesét – aki szeptember 20-án a Jezsuita Sziget programsorozat keretében tart előadást e témában – a módszer részleteiről kérdeztük.
– Ezt a módszert azért hívhatjuk aktív tanulásnak, mert a diák nem csupán passzív befogadója, hanem cselekvő részese is a tanulási folyamatnak. Egyrészt irányító szerepe van, másrészt együtt is kell működnie a társaival. Ebben az esetben a tanár sem úgy van jelen a tanulók között, mint aki egyedüli birtokosa annak a tudásnak, melyet át kell adnia. A diák tehát irányítója és együttműködője a folyamatnak.
Egyelőre nem mondok semmit, csak leírom a tényeket: november 1-jétől a német szülők nemcsak fiúként és lányként, hanem meghatározatlan neműként is anyakönyveztethetik újszülött gyermeküket, aki később maga döntheti el, férfi vagy nő szeretne-e lenni, attól függően, ugye, hogy melyik nem jellemzőit érzi a leginkább érvényesnek magára. De persze arra is van lehetőség, hogy valaki egész életében ne azonosuljon egyik nemmel sem.
Mi van? Ez komoly? – tán sokunknak ez az első reakciónk. És igen, komoly. Németország az első európai ország, amely törvénybe iktatta mindezt. Harmadik nem hivatalosan létezik már Nepálban, Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. S míg a német személyi iratokban egyelőre maradnak a megszokott kategóriák, vagyis csak a születési dokumentumokban történik változás, addig Ausztráliában például már az útlevélben is három lehetőség szerepel: F mint female, M mint male és hát X. Európában egyébként Finnország tett még jelentős lépéseket a harmadik nem elismerése felé, de ott törvényi változtatás nincs kilátásban.
Felkészülő
Hagyománnyá vált, hogy a tanév első magyaróráin egy-egy verssel foglalkozunk, amelyet azután meg is kell tanulniuk a gyerekeknek. Idén ünnepeljük Weöres Sándor születésének századik évfordulóját, így adta magát, hogy Weöres-versekkel kezdjük az évet. Kicsik és nagyok külön-külön, mégis együtt ismerkedtek a Gyerekkor, a Majomország, az Önarckép, az Ars poetica és az Örök pillanat weöresi világával.
Látogatás a zsámbéki premontreieknél
Ha Zsámbékon jár az ember, csak kapkodja a fejét, látva azt, mennyi mindent csinálnak az ott élő premontrei nővérek: napközit és szakközépiskolát működtetnek, családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot tartanak fenn, időseket gondoznak, fogyatékosokkal és szenvedélybetegekkel foglalkoznak, no meg gyakorta ételt osztanak. A szeptember 20. és 22. között Budapesten megrendezendő katolikus társadalmi napok kiemelt célja, hogy nekik segítsenek. A rendezvényen azért gyűjtenek, hogy be tudják fejezni a Szent Norbert közösségi házat, amely rászorulók befogadó otthona, közösségi központja lesz.
„Jövök rögtön!” – mondja Ágnes nővér, amikor megérkezünk. Nem is kell több, máris látom: ezer dolga van. A rendház előterében várakozunk, mellettünk dobozok sorakoznak, ruhákkal telipakolva. Alighanem adományok. Ágnes nővér csakhamar meg is erősít feltételezésemben: azok, egyenesen Németországból jöttek. Majd elindulunk a rendház folyosóján, s közben hasonló látvány fogad: dobozok és nem odavaló bútorok tucatjai. „Hát igen, nálunk nincs olyan rend, amilyennek egy szerzetesközösségben lennie kellene, voltaképp itt van a raktár, ezen a folyosón meg a szobákban, és örökké jövés-menés van.” A közösségi ház azért is épül, hogy legyen egy hely, ahol gyűjthetik s ahonnan szétoszthatják az adományokat. Miközben beszélgetünk, azalatt is csörög a nővér telefonja: valaki kiadja a lakását, és felajánlja a rászorulóknak a bútorait. „Nem is tudom, hova tesszük majd őket, de talán rögtön visszük ki a családokhoz, igen, tudom is, melyik családnak lesz rájuk a legnagyobb szüksége” – fontolgatja, mihelyst leteszi a telefont.
Szeptember elején német fiatalok érkeztek Zsámbékra, hogy egy hétig önkéntes munkát végezzenek. Egy régi temetőt takarítanak, ahova később gyümölcsfákat ültetnek, így a most még munkanélküli helybéli emberek ezek gondozásával napi ezer–ezerötszáz forintot kereshetnek majd. „Akkor legalább nem alamizsnát kapnak, hanem maguk dolgoznak meg a pénzükért, s ez jobb érzés lesz nekik” – hiszi Ágnes nővér.
Országjáró
Váci egyházmegye
Fiatalok, idősek, szüleikkel és nagyszüleikkel érkező gyerekek és unokák, közeli és távolabbi településekről útnak indult zarándokok az idén is szép számmal keresték fel szeptember 15-én a váci Mária-kegyhelyet, hogy hitükben megerősödjenek. A hívek először az ünnepi díszbe öltözött kegytemplomba tértek be, ahol a kegykép előtt a Szűzanyához imádkoztak, lelki békét, oltalmat, megnyugvást, egészséget, a betegeknek gyógyulást kérve tőle. Hittel fohászkodtak Máriához – aki az egyház számára a hit példaképe –, hogy ebben a mai beteg, ellentmondásokkal teli, „teljesítménykényszeres” társadalomban segítse megújulni Krisztus egyházát. Minden embernek minden történelmi korban végig kell járnia a hit zarándokútját – hangsúlyozta szentbeszédében Beer Miklós megyés püspök. Küszködéseken, kétségeken, gyötrelmeken, megpróbáltatásokon, kudarcokon kell keresztülmennünk, amíg megértjük, mit vár tőlünk az Úristen, hogyan lehetünk munkatársai, tanítványai, az Isten országának, egyházának dolgos polgárai.