Nyolcszáz éve végeztek a merénylők II. András feleségével
Történelem – és történelmi tudat. Mi az, ami az időben bekövetkezik, s mit tudunk róla? Milyen kép él bennünk a múltról, mivé formáljuk magunkban – utólag, mindig csak visszapillantva az időben? Olykor persze kísérletet teszünk némi tisztázásra. Rosszabb esetben az aktuális igényeknek és az adott kor tudatállapotának megfelelően alakítjuk, torzítjuk a múltról alkotott képünket. Ezzel szeretnénk kidugni fejünket a történelem elsüllyedt – és minden pillanattal elsüllyedő, ám valóságos – verméből.
Nyolcszáz esztendeje halt meg – vált gyilkosság áldozatává – Gertrúd királyné, II. Endre magyar király (1205–1235) felesége, Szent Erzsébet és az országépítőnek nevezett IV. Béla király édesanyja. A törékeny hölgy – mert hiszen milyen lehet egy huszonnyolc éves, többgyermekes anya – életét férfitőr oltotta ki (vagy valamilyen szúró-gyilkos eszköz). Mit tudunk Gertrúdról? Elsősorban azt, amit Katona József drámája és Erkel Ferenc operája tár elénk. Egy gonosz, kegyetlen, érzéketlen, áruló hajlamú, erőszakos hatalombitorló, akinek halálán méltán ujjong fel a nemzeti kebel. A történettudomány egy ideje a maga tudományos módszertanával igyekszik árnyaltabbá tenni a képet, elkülöníteni a történeti hitelességet az irodalmi megjelenítéstől. A nyolcszázadik évforduló újabb jó alkalmat kínál ehhez. A szentendrei Ferenczy Múzeum – Majorossy Judit történész munkájának köszönhetően – igen gazdag, láttató kiállítást tár a látogatók elé Gertrúd koráról és személyéről. S természetesen ellátogattunk Pilisszentkeresztre, felkerestük Horváth Sándor dékánnal, a pilisszentkereszti Polgári Kör Egyesület elnökével az egykori pilisi ciszterci apátság romjait. A templom szentélyében temették el 1213-ban Gertrúd királynét.
