A Kalocsa–kecskeméti főegyházmegye kateketikai és családbizottsága felkérésére és a Parázs Pasztorális Központ szervezésében október 26-án nagy érdeklődés mellett ismét megrendezték a főegyházmegye családtalálkozóját és hitoktatói továbbképzését. Az eseménynek a Lakiteleki Népfőiskola adott otthont. Gyönyörű környezetben, napsütéses, szinte nyáriasan meleg időben élvezhette a háromszáznyolcvan résztvevő azt a sok testi- lelki jót, amelyet a programok kínáltak.

A rendezvény szentmisével kezdődött, melyben Jeney Gábor családreferens atya köszöntötte a jelenlévőket. Az oltárnál hét pap és két állandó diakónus szolgált a tiszakécskei ministránsok segítségével. A szentmise keretében adták át a Koszter atya-díjat, melyet Bábel Balázs érsek alapított 2004-ben Koszterszitz József kanonok, kiváló hittanár, író emlékére. A díjat idén Cserjés Sándorné szabadszállási főállású hitoktató érdemelte ki. Plébánosa, Kiss József méltatásából a jelenlévők is megismerhették sokrétű tevékenységét. A szentmise után a hitoktatókat Fülöp Ernő irodaigazgató tájékoztatta az iskolai hitoktatás bevezetése miatt bekövetkezett változásokról.

Felkészülő

Tibor: Lehet, hogy csak nem vesszük észre, hogy lázad, mert „máshogyan” teszi? Hogy ki milyen módon és milyen mértékben lázad kamaszkorában, az egyénenként változó. Nem vagyunk egyformák. Ági lányunk így vélekedik erről: „A lázadást többféleképpen is fel lehet fogni. A lényeg tulajdonképpen az, hogy a fiataloknak, akik önmagukat keresik, kezd kinyílni a szemük, és megismerik a világot, amely körülveszi őket. Gyakran azzal kell szembesülniük, hogy nem elégedettek a valósággal, amelyben élnek. Ezt a nemtetszésüket fejezik ki a lázadásukkal, és sokszor a szülőkön vezetik le a bennük felgyülemlett feszültséget és dühöt, amelyet az élet dolgai kiváltanak belőlük. Én már valahogy évekkel ezelőtt arra a következtetésre jutottam, hogy hiába vagyok dühös a világra, az nem segít senkin. Na jó, talán egy kicsit rajtam egy pár pillanatig, de a világnak biztosan nem használ…”

Felkészülő

Péter több mint harminc évig volt függő. Jelenleg józanodó szenvedélybeteg.

„Szóval azért kellett elérnem az absztinenciát, hogy szembesüljek a kamasz lányom gondolataival, amelyekkel magam is gyakran küszködök. A semmivel. Olvasott egy regényt, én is elolvastam. A főhősnek a semmiről szóló mondataival a lányom és én is azonosulni tudunk. Csak hát én az apja vagyok. Mit tegyek?”

Részlet Janne Teller dán írónő Semmi című regényéből: „…Az első tanítási nap a szünidő után… Eskildsen tanár úr ugyanazzal a poénnal üdvözölt bennünket, mint minden évben: – Gyerekek, örüljetek a mai napnak! Iskola nélkül vakáció sem lenne.