A századforduló csorbítatlan tükre

Megnyílt a Zeneakadémia

Isten után a zenének szentelik a legszebb templomokat. Az előző századforduló, a szecesszió bő két évtizedének összművészeti terméséből világviszonylatban kiemelkedik három palota: a barcelonai Palau de la Música Catalana, a mexikóvárosi Palacio de Bellas Artes és a budapesti Zeneakadémia. Ráadásul utóbbi kettőt a dekorálásban közreműködő magyar mesterek személye is összeköti. Mexikóvárosban valójában „Géza Maróti”, „Aladár Körösfői” és „Max Róth” (Róth Miksa) adott lelket a Szépművészetek Palotájának: a kupolát koronázó szoborcsoporttal, az operaháznak szánt színház- és koncertterem „vasfüggönyének” (Louis Comfort Tiffany által elbitorolt) témaötletével-vázlatával, a páratlan – Apollón és a múzsák körét ábrázoló – üvegmennyezet, valamint a színpadnyílás feletti, mitológiai-irodalmi alakokat felvonultató mozaiktabló megtervezésével és kivitelezésével… Az eredeti elképzelések alapján renovált, október 22-én, Liszt Ferenc születésnapján újra megnyitott Zeneakadémia, Korb Flóris és Giergl Kálmán épülete azonban összhang, arányérzék tekintetében egyaránt megelőzi említett vetélytársait.

Falak

A Szentföldön évek óta szisztematikusan építik azt a betonkerítést, mely elválasztja egymástól az izraeli és a palesztin lakosságot. Szlovákiában és Romániában fallal próbálják elkülöníteni a helyi romákat a többiektől. De a világ más országaiban is találunk példát arra, hogy a jómódúak elszigetelik magukat a náluk szegényebbektől. Hiszen ez a legegyszerűbb megoldás, ha az égető társadalmi problémáktól és feszültségektől meg akarunk szabadulni. Nem kell azonban nagy bölcsesség ahhoz, hogy észrevegyük a nyilvánvalót: előbb-utóbb valahol rés támad a pajzson, és rajta keresztül be fog törni a valóság. Akkor pedig már nem lesz hova elmenekülni. Mint Rodrigo Plá A zóna című, 2007-ben készült drámájában vagy Neill Blomkamp Elysium – Zárt világ című, idén bemutatott sci-fijében.

Hazatérés

Sírod fölött szelíd angyal áll,
Téged őriz, mégis minket néz.
Azt súgja, szép és szent a halál,
Bár elválni gyötrően nehéz.

 

Egyszer mind megérkezünk oda,
Lesz majd újra közös otthonunk.
Az Isten vár ránk a kapuban,
és ölébe hajtjuk homlokunk.

 

A vatikáni megállapodás módosításáról

Az államival azonos módon biztosítják a katolikus egyházi intézmények finanszírozását – ezt tartalmazza a Magyarország és az Apostoli Szentszék közötti korábbi megállapodás módosítása, amelyet október 21-én írt alá Budapesten Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius. Az eseményen részt vett Erdő Péter bíboros is. Semjén Zsolt az ünnepélyes aláírás után kiemelte: a megállapodás kitér az adó egy százalékának kérdésére, a katolikus felsőoktatás és a közgyűjtemények helyzetére.

Tragikus napok – bécsi szemmel

Szovjet támadás 1956. november 4-én

Legutóbb az 1956-os forradalom győzelmes szakaszának történetét tekintettük át a korabeli bécsi sajtó tükrében. Ennek összefoglalásaként idézzük most a Wiener Samstag hetilap november 3-i sajtószemléjét:

„A nyugati világ csodálattal és mély együttérzéssel tekint Magyarországra. Egy semleges állam minden rendelkezésre álló eszközével kell segítenünk azoknak, akik a hazájukért küzdenek. Értünk is harcolnak és halnak, mert a szabadság egy és oszthatatlan. A magyar nép egy emberként kelt fel a kommunista funkcionáriusok ellen, akik Moszkva akaratából évek óta elnyomják. Magyarország azt bizonyítja, hogy a bolsevizmus a kelet-európai népek számára tragédiát jelent.”

November 4-én hajnali négy órakor Budapest népe ágyúdörgésre ébredt, de tájékozódni csupán a még egy ideig műsort sugárzó budapesti rádió közleményeiből lehetett. A hírügynökségekkel megszakadt a kapcsolat, így a bécsi sajtó számára sem volt más lehetőség. Megszűntek a személyes tudósítások, ennek tudható be az is, hogy számos tévedés is megjelent a lapokban.

Fővárosunk a turisták szemével

Van még jó hírünk

Budapest a világ második legkedveltebb turisztikai célpontja a vezető amerikai utazási magazin, a Condé Nast Traveler idei olvasói felmérése alapján. A Readers’ Choice Awardsot minden évben több kategóriában is „kiosztják”. A világ legjobb városainak listáján fővárosunk Firenzével megosztva érte el az előkelő helyezést. Az első San Miguel de Allende (Mexikó) lett, míg a harmadik Salzburg. A felmérés során összesen 1,3 millió szavazat érkezett a magazinhoz, ezek értékeléséből született a rangsor, olyan tulajdonságok mentén, mint a kultúra, a vendégszeretet, a hangulat, az éttermek, a szálláshelyek és a vásárlás. A Condé Nast Traveler így jellemezte Budapestet: a város egy „klasszikus remekmű”, és a hangulata Európában egészen egyedi. Sok a látnivaló, az épületek gyönyörűek, könnyű a városban tájékozódni, és kiválóak az éttermek is.

Nevelés elhivatottságból

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

Nem mindenki tolakodik erkölcstant tanítani, s nem is mindenki alkalmas erre. Szükség van ehhez valamire, amit gyönyörű magyar szóval elhivatottságnak nevezünk. Az erkölcstant oktatók képviselik a pedagógia csúcsát, hiszen a gyermek életének nem csupán egy részletével foglalkoznak, hanem az egész embert fejlesztik. Óráikon a legfontosabb dolgokról esik szó, és semmihez sem hasonlítható élményt jelent számukra látni a gyermek emberségének fejlődését. Az erkölcstan tanárának ezért csúcsörömei lesznek, hiszen a gyermek szívével, középpontjával foglalkozik: átfogóan, hosszú távra, mélyen, holisztikusan nevel. Az erkölcstan oktatója ugyanakkor csúcsterheket is vesz magára, mert mélyebben veszi magára tanítványai fejlődésének ügyét, többet tud meg a gyerekek szíve közepéről, több álmatlan éjszakája lesz, és egyeseket mélyen meg is fog siratni.

Maradandó tanúságtétel

Az új evangelizáció útjai

Vajon tud-e az ember a halálával is örömhírt hirdetni? Amikor látszólag a pusztulás, a bomlás hatalma erősebb – hogyan következtethetünk abból az élet győzelmére? A jó halálhoz, amely túlmutat a biológia lehangoló tényein, csakis a jó élet vezethet el. Egy olyan élet, amelynek súlypontja már eleve odaát, Isten közelségében, az ő – földi szemeinkkel egyelőre láthatatlan – országában van. A tények ennél a halálesetnél is ridegek, ijesztőek voltak. Most temettük el Péter barátunkat, negyvenkilenc éves, ötgyermekes családapát. Egy nagy műtét és mérhetetlen szenvedések után két év alatt vitte el a rák ezt a halk szavú, mélyen érző keresztény férfit, aki plébániáján és az egyik családmozgalomban is rendkívül aktív volt. Fordítóként és szinkrontolmácsként dolgozott, minden társaságban kitűnt intelligenciájával, stílusérzékével, munkabírásával, remek, öniróniára hajló humorával. Házassága példás volt, békés és szeretetteli otthont teremtett családtagjainak, akikért rengeteget dolgozott. Özvegye most egyedül maradt a sok gyerekkel, akik gimnáziumba és egyetemre járnak, még egyikük sem áll a saját lábán…

Miért?

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.