Nem ebből a világból

Katekézis a liturgiáról

 

Amikor a zsinat liturgikus konstitúciója arról beszél, hogy az egyház tevékenysége nem merül ki a liturgia ünneplésében (SC 9), rögtön a keresztények missziós küldetésére irányítja a figyelmünket. Ki mástól érkezhetne embertársaink felé a meghívás a hitre és a megtérésre, mint tőlünk, keresztényektől? Mielőtt valaki velünk együtt ünnepelhetné a megváltás titkát, hallania kell róla, hinnie kell benne, s ehhez hirdetők kellenek. Ez alapvetően tiszteletteljes odafordulás embertársaink felé: feltételezzük róluk, hogy halló, értő, más szóval megérinthető emberek vesznek körül bennünket.

Ki feltámadtál halottaidból…

Görögkatolikus lelkiség

 

Görögkatolikus egyházunk feltámadási tropárjai közül talán a hatodik hangú az, amelyik legtöbbet foglalkozik a Jézus Krisztus feltámadását kísérő földi jelenségekkel. Egyrészt igaz, hogy a feltámadást nem lehet a szó szoros értelmében történelmi eseménynek tekinteni, hiszen már túlmutat a történelmen. Jézus Krisztus a feltámadásakor nem a földi körülmények közé – mondhatjuk: nem a földi kategóriák és dimenziók közé – tér vissza, hanem a feltámadás dicsőséges állapotában létezik tovább. Mindörökké. Ugyanakkor az is igaz, hogy a himnusz szerzője (minden bizonnyal Damaszkuszi Szent János) két evangéliumi idézetből veszi ehhez az ihletet. Magát az éneket két nagy részre lehet osztani, amelyekhez egy dicsőítés csatlakozik.

Stefan Wincenty Frelichowski február 23.

A hét szentje

 

Hívő lengyel család gyermekeként született Chełmżában, 1913. január 22-én. Öt testvére volt. Gimnáziumi tanulmányai megkezdésekor csatlakozott a helyi cserkészcsapathoz. Negyedikes diákként már csapatparancsnok volt. A Pelplini egyházmegye papnövendékeként a szemináriumi cserkészéletnek is oszlopos tagjává vált. Nagy elszántsággal képezte magát különféle szociális feladatokra, főként az alkoholbetegek lelkipásztori ellátása és a karitatív munka terén. 1937 márciusában szentelték pappá. Egy évig püspöki titkárként szolgált, majd Toruńban lett káplán. Különösen szívesen foglalkozott az ifjúsággal és az egyházközségi újság szerkesztésével. Lelkiismeretesen látogatta a betegeket és az időseket. Emellett a toruńi cserkészcsapat lelkipásztori teendőit is ellátta és vezetője volt az öregcserkészeknek. Beiratkozott a Lembergi (ma Lviv) Egyetemre, ám a II. világháború kitörése miatt tanulmányait már nem fejezhette be.

„Hálásan ünnepeljük az életet”

In memoriam Szobonya Eszter M. Jolánta

 

Tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy nővérünk, Szobonya Eszter M. Jolánta Boldogaszszony-iskolanővér életének 84., szerzetességének 56. évében 2014. február 2-án hazatért a Mennyei Atya házába. Hálaadó szentmise keretében búcsúzunk tőle 2014. február 23-án, vasárnap, 9 órakor a Patrona Hungariae Gimnázium kápolnájában (Bp. IX., Knézich u. 3–13.). Hamvait 2014. február 25-én, kedden helyezzük el az iskolanővérek debreceni urnatemetőjében a 12 órakor kezdődő szentmise után, melyet a Svetits-iskola kápolnájában tartunk (Debrecen, Szent Anna u. 20–26.)

Emlék a kántorképzőből

Az Olvasó írja

 

A vasárnapi szentmise előtt nagy-nagy örömmel olvastam az Új Ember február 2-i lapszámában a kismarosi nővérekről, s közöttük Horváth Olgáról, akivel harminc évvel ezelőtt együtt jártunk Székesfehérváron a kántorképzőbe. Kedves, jólelkű, segítőkész, sok jóval megáldott lány. A négyéves kántorképzőre szívesen gondolok vissza.

Szolgálat Somogy polgáraiért

A közelmúltban zajlott somogyi megyenapi ünnepi közgyűlésen – amelynek díszvendége Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes volt – az egyház szolgálatában álló több személy is kitüntetést vehetett át Gelencsér Attilától, a Somogy Megyei Közgyűlés elnökétől.

 

Somogy Polgáraiért-díjat kapott többek között Ács Zoltán, a Kaposi Mór Oktató Kórház marcali telephelyének vezetője, aki megszervezte a krónikus, illetve az időskori ellátást. Húsz évvel ezelőtt az ő vezetésével kezdődött meg a marcali kórházban a gasztroenterológiai ellátás. Tíz éven át a lengyeltóti katolikus egyházközség világi elnöke volt, jelenleg a fonyódi egyházközség képviselő-testületének tagja, a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend lovagja.

Egy „konzervatív lázadó”

Könyvespolcra

 

Gilbert Keith Chesterton: Hagyományok és hazugságok

 

A szerző neve valószínűleg nem ismeretlen a magyar olvasó előtt: festőnek készült, de végül csak könyveket illusztrált. Viszont hatalmas írói életművet hagyott hátra, minden műfajban jeleskedett, még krimiket is írt, amelyek máig a népszerűségi lista tetején tartják őt. Ám életműve az esszékben éri el a felsőfokot, mert félelmetes vitatkozó szelleme e műfajban bontakozott ki igazán.

Visszatérni oda, ahonnan nem lehet elszakadni

Könyvespolcra

 

Bíró László püspök Rendelkezésre állok című könyvéről

 

Zsúfolásig megtelt a belvárosi plébánia közösségi terme Szekszárdon, február 8-án. Bíró László püspök, a város szülötte mutatta be Rendelkezésre állok című, a Szent István Társulat gondozásában megjelent könyvét. Az életrajzi indíttatású kötet a tábori püspök eddigi életútjának végigkísérése mellett az egyes eseményekhez kapcsolódva tanúságát adja annak, hogyan lehet a változó történelmi korokban hűnek maradni a hagyományokhoz és a hithez. Bíró püspök megindító szavakkal emlékezik arra a paraszti világra, amelyben nevelkedett, amely megtartó erőt jelentett számára – s ma is kíséri életét. Szekszárd Alsó utcáról – szűkebb pátriájáról – így vall: „A közösségben mindenkinek megvolt a maga helye, tennivalója, ott nem lehetett névtelenül meglapulni; az ember megtanult adni és kapni, segíteni és a segítséget elfogadni. A közös munkának nemcsak az lett az eredménye, hogy csűrbe került a gabona, hordóba a must, hanem közösségi, az összetartozást erősítő alkalmak voltak ezek, amikor nemcsak a tennivalót osztották meg egymással, hanem a jól végzett munka örömét is. Ezek a szinte rituális események lehetőséget adtak a találkozásra és a megbékélésre is. Ezáltal erősödött a család és a rokonság egysége, elmélyült az egymásra, a másik életére való odafigyelés.”